Helyesen gondolom,hogy megérdemli azt,hogy beteg gyereke született?

Kárörvendő vagy, ami gonosz jellemre utal.

Értelek, tény, hogy az ember kicsit vágyik arra, hogy a nagpyofájú átérezze azt a fájdalmat, amit másoknak okoz... De helyes lenne ez? Aligha.

És ha eg ylépést hátrébb állsz, mit látsz? Egy embert, aki rosszat kívánt egy másiknak. Szerinted helyes gondolat lenne részemről, ha azt mondanám, bár te is átélnéd amit ő? Hogy leesik a magas lóról, ahol most épp te ülsz? Na?

Ne ítélj, nem a te dolgod.

Szerinted jó annak a gyereknek hogy vele bünteti a sors a hülye szülőjét?

Nem lett volna jobb egy elfogadó empatikus családba születnie?

“ Sehol nem írta a kérdező, hogy kívánta a pasinak, hogy így legyen. Ha viszont a sors, a véletlen, az univerzum úgy hozta, hogy ez lett, így lett, nincs benne kegyetlen, hogy helyesli a megváltoztathatatlant. ”

Most sikerült szépen körbeírnod a ‘legszebb öröm a káröröm’ mondásunkat. Nem kell kívánni, csak örülni neki hogy így van, az annyira szép dolog. Mindezt ilyen fszságokra alapozva, mint a karma amiről a legtöbb nyugati ember azt sem tudja micsoda.

Megnézném én, hogy azok, akik szeritn az efféle káröröm leszavazott, rossz, mit tennének, ha a saját környezetükben lenne ilyen vadbarom. Ha sétáltok az utcán, meglát egy ilyen gyereket, aztán hangosan beszól. Miközben ti látnátok a szülő/szülők arcán, hogy ez mennyire rosszul esik neki/nekik.

Neten és kívül mindig egyszerű tisztának, "szentnek" mutatkozni, de az ember tökéletlen, akarva-akaratlanul szerintem sokatok fejében, kimondatlanul ott lenne a káröröm.

Ha azt nézem, hogy ezzel a gyerek szív legjobban, akkor gáz. Ha azt nézem, hogy amilyen volt a gyerek szüketése előtt a viselkedése a személynek, akkor azt mondom, hogy mostmegtapasztalja a nagybetűs életet.

Az élet nem hagy kifizetetlen számlát.