Ha inkább a képzeletemben élek, a valódi életemnek már semmi értelme?

Sokszor fantáziálok. Napi több órán át, sokszor megszakítás nélkül. Munkahelyen, otthon, elalvás előtt, ébredés után. Ha az alvást nem számítjuk, azt hiszem többet vagyok a saját kis világomban, mint a való világban.

Nem tudom ez baj e, vagy sem, de nem akarom abbahagyni. Viszont felmerült bennem, hogy így mégis mi a franc értelme van az életemnek?

Biztosan lesz olyan észrevétel, hogy váltsam valóra, amit elképzelek, de az többnyire lehetetlen - mármint emberileg, racionálisan.

Illetve több regényt is írok, nem "vész el" a kreativitásom.