Folyton mintha azt éreztetné, hogy már nem szeret, de akkor miért nem akarja, hogy szakítsunk?

Nem tudom mire vélni barátomnak ezen kijelentését, de majdnem szakítottam vele emiatt. De azt mondta csak viccelt, és mindent komolyan veszek, amit mond, pedig nem kellene.

Egyszer az történt, hogy kicsínosítottam magam, és azt mondta, hogy k....san nézek ki, pedig se a mellem nem volt kidobva, se semmi. Ezt azért mondta, hogy bosszúból kicsit megbántson, de csak viccelt.

Most meg tegnap azt mondta, hogy pofán fog vágni, de csak viccből, meg hogy mit gondolok én róla, ő sose bántaná azt akit szeret, jelen esetben engem.

Erre én is beszóltam neki valami csúnyát, azt mondtam rá, hogy rohadék, nem szokásom, de ezzel kihozott a sodromból. Ilyenkor fel volt háborodva, hogy én csúnyán beszélek vele, de ő amiket mond, azt nem gondolja komolyan, mint én.

Folyton csak kritizál, szerinte ne higgyek magamról túl sokat, és semmirekellő is vagyok.

De ha ő felhozza a gyerektémát, csak úgy általánosságban beszélünk róla, mérges ha azt válaszolom, hogy nekem most nem kellene gyerek. Ilyenkor megkérdezi mit akarok én végül is az életben.

Nem sok párkapcsolatom volt eddig, és mikor a barátommal megismerkedtem örültem, hogy végre valaki rám is figyel, és szeret, de mostanra úgy érzem nem érek semmit, semmi önbizalmam sincs, sokszor rossz a hangulatom is.

Azt mondja neki csak én vagyok, de azt mondta ha összejönnék mással, akkor megkeresne, és kapnék tőle, de ezzel is csak viccelt szerinte.

Bár ha megemlítem neki, hogy miért viselkedik velem ilyen csúnyán, és volt olyan, amikor majdnem szakítottam vele, akkor jön azzal, hogy miért bántom mindig őt, mikor ő csak viccelt, meg hogy eszembe se jusson otthagyni őt, mert ő nagyon szeret.