Miért van az, hogy a tanultabb emberek ábrázata gazdagabb, míg a kevésbé tanultaké olyan savanyú és unott?

Személyes megfigyelésem alapján egy tanult, értelmiségi, jól szituált ember arca sokkal gazdagabb pl érzelmekben, szinte történetet mesélnek és úgy általában is jó ránézni ezekre az arcokra, míg egy munkásosztályból való arca inkább gondterhelt, nyúzott, nem jó ránézni. Jó példa erre a kasszások, amikor fizetek náluk szinte kerülöm a tekintetüket mert árad belőle a 30 évnyi szenvedés, a mindennapi harc a számlákkal, családdal, egyszóval nem kiegyensúlyozott az arcuk és ez zavaró.

Amúgy ne értsetek félre, én sem vagyok értelmiségi és bár magyar viszonylatban jól élek, az én arcom is unott és savanyú, pedig általában jó kedélyű és humorú srác vagyok, de mégsincs meg az az izgalom az arcomon, mint pl egy diplomás mérnökén vagy orvosén. Ha lány volnék, tuti észre sem vennék ilyen arcokat mert eltűnne a szürkeségben.

Nektek is feltűnt már ez?