Sok informatikus miért képzeli magát felsőbbrendű lénynek?

Informatikusnak lenni egy irodaházban azt jelenti, hogy ki kell szolgálnod az irodistákat, ebből a szempontból ugyanolyan alárendeltek, mint te, a takarító. Ugyanakkor a szaktudás és a jogosultságaik miatt hatalmi pozícióban is vannak, mert nélkülük megáll a munka az irodán, és az irodisták ki vannak nekik szolgáltatva. Cserébe általában nagyon okosnak is gondolják magukat - általában nem alaptalanul.

Ez a felállás könnyen csinál Oroszországot az informatikusokból: mindenki lenéz, de én magamat nagyhatalomnak tekintem, mert van atombombám (IQ és tudás), meg nálam van a gázcsap (jogosultságok és az IT szoba kulcsa), ennek megfelelően igyekszem a felsőbbrendűségemet ott éreztetni, ahol csak tudom.

Amúgy az igazán szélsőséges példa ugyanerre a rendőrség. Lenézzük őket, nincsnek megfizetve sem, ettől frusztráltak, cserébe hatalmuk van felettünk, amivel adott esetben vissza is élnek.

Oké, lépjün túl azon, hogy ez a kérdés nettó provokáció.

Amit te csinálsz, azt általánosításnak hívják. Volt egy negatív élményed 2-3 emberrel, erre te egyből általánosítottál mindenkire, aki ugyanazt a munkát végzi. (Miért pont ez alapján vontál le következtetéseket? Miért nem az életkor, öltözködés, vagy lakóhely alapján? Persze nem ötleteket akarok adni. :D)

De még véletlenül sem az egyénekről vontál le negatív következtetést, hanem a szakmájukról.

Most mindenféle provokáció nélkül: én meg találkoztam olyan takarítóval, aki notebookokat lopott a munkahelyről. Olyat is, aki mattrészegen jött be dolgozni. Mégsem fogok olyan hülyeségeket mondani, hogy "minden takarító lop", vagy "minden takarító részeg". Mert képes vagyok felfogni azt, hogy ez az egyén sara, és ennek nincs köze a munkájához.

Sokszor az is elmondható, hogy azért kettőn áll a vásár. Volt "szerencsém" olyan munkatárshoz, aki ő maga soha nem köszönt, de még visszaköszönni is csak ritkán, de felettébb zokon vette, ha valaki nem köszönt neki. Nem tudom, mi volt a konkrét szituáció? Nem köszönt, vagy nem köszönt vissza? Ugyanis az azért nincs megkötve, hogy mindig a másik köteles neked előre köszönni.

Az, hogy te zsigerből bunkózol másokat, az nagyobb bunkóság, mint az, hogy valaki nem köszön.

A személyiség nem munkakörhöz kötött. Én informatikusból, tanárból, takarítóból, portásból, mezőgazdászból, lovászból, futárból, és boltosból is ismerek kedveseket, és bunkókat is. Sőt, még autóbuszvezetőből is. Nem a munkakörön fog múlni, hogy ki hogy viselkedik. Igaz, van, hogy valakiből az adott helyzet hoz elő olyan jellemvonásokat, amiket addig nem mert/tudott kimutatni, de ez esetben: ő eleve olyan volt, csak addig nem mutatta ki.

A dedós marakodást meg hagyjuk már! Ez a "kinek a munkája nélkül mit nem lehetne megcsinálni" dobálózás annyira, de annyira gyerekes... Egy társadalomban élünk. A társadalomnak rengeteg féle emberre van szüksége ahhoz, hogy rendesen tudjon működni. Tök felesleges most azon marakodni, hogy kinek a munkája mennyire fontos, vagy felesleges. Mindenkié fontos. Ha senki nem takarítana, akkor kosz, és mocsok lenne minden. Ha nem lennének kőművesek, akkor lakhatnánk barlangokban, vagy egyénileg összetákolt kunyhókban. Ha nem lennének tanárok, akkor az átlag tudásszint kb. a 400 évvel ezelőtti lenne. És akkor gondolkozzunk el azon, hogy kik azok, akik ha nem üzelemtetnék, és nem tartanák karban a rendszereket, akkor nem lehetne e-mailezni, nem lennének weboldalak (ide sem tudnál most kérdést kiírni), nem lehetne másoknak tök ingyen üzenetet küldeni, stb, stb. Igen, ők az informatikusok.

Az biztos, hogy nem sok szociálisan fejlett, kisportolt informatikussal találkoztam.

többségük sztem inkább csak neten bunkó (legalábbis velem), jó, mondjuk szemtől szemben nem is hagynám, h bunkóskodjanak.

sztem egyszerűen burokban élnek, frusztráltak, túlbecsülik a jelentőségüket.