Mit okoz egy fiúban, ha elhanyagolják a szülei?

Ez nagyon sok mindentől függ és széles skálája lehet miket okozhat. Gyakori az önbizalomhiány, esetleges önutálat, a "nem vagyok elég jó" érzés, a szorongás. Nem meri felvállalni magát, kiállni magáért, háttérbe húzódó. Fél a reakcióktól, nagyon fél az elutasítástól, a megszégyenítés lehetőségétől. Nehezen nyit mások felé, akár retteg a nőktől (náluk van a legnagyobb esély a kosárra). Szerepet játszik, "jó fiú", megfelelési kényszere van és még lehetne sorolni.

Komolyabb esetben mentális gondok, betegségek lehetnek, súlyosban akár borderline személyiségzavar. Utóbbi a lányoknál gyakoribb, mert jobban függnek másoktól és érzékenyebbek az elutasításra.

Segíteni magán tud az illető, a problémái utána járásával, önismerettel, önbizalom fejlesztésével. Ha nem megy magától, akkor szakemberrel.

Te "külsős" mezei emberként nem tudsz csinálni semmit, max. támogatni a fentiekben.

Nem lesz belőle incel.

Volt egy pasim, akit a családja durván elhanyagolt. Soha nem kérdeztek tőle semmit, soha nem beszélgettek vele, semmi. Mintha ott se lett volna. Durva pszichés betegsége volt, erős depresszió, szorongás, pánikbetegség. Volt, hogy egy nap két pànikrohama is volt!

Ráadásul nagyon zárkózott is volt, mi sem tudtunk emiatt beszélni. A szülei azt hitték, hogy ha megvesznek neki mindent akkor az a szeretet, ezért cserébe se beszélni nem kell vele, se semmi. Hát, nem. Ők tették tönkre, mert sok időt eltöltöttem a családjával és ez nyíltan látszott. Gazdag család volt, volt mindenkinek fejenként milliós verda, milliós motor, mindenki zenélt, mindenkinek diplomája volt, stb. A pasim lógott ki, neki is volt motor, verda, ő is zenész volt, de nem ment egyetemre, mert 12-re kijött neki minden pszichés betegség, és elkezdte nem érdekelni semmi. Még az evése is borzasztó volt. Csak palacsintát evett, rántott húst, meg hamburgert, ennyi. Azon kívül semmit, mert a szülei csak ezzel etették egész életében, és megkóstolni sem volt hajlandó semmit. Az apja tudod mit mondott erre? Szoktassam rá én a normális étkezésre. Nos, hát amit ők húsz év alatt elcsesztek én azt nem tudtam helyrehozni hipp-hopp.

Nagyon jó srác volt! Nem nézett ki rosszul, nem volt hülye gyerek, kedves, nyugodt, fantasztikus volt vele a szex is. De nem tudtunk beszélgetni, nem érdekelte semmi, és állandóan rohamai voltak. Én hiába próbáltam lebontani körülötte a falakat nem ment, nem oldódott az egész. Csak akkor beszélgettünk mikor részeg volt, de akkor is csak addig, míg nem kapott rohamot. Egy idő után érzelmileg belefáradtam ebbe. Nem hittem, hogy létezik ilyen, de sajnos van...

Közel egy év eltelte után kiléptem a kapcsolatból, és mindent elmondtam neki, hogy miért. Nem érdekelte, azt mondta.

Azóta eltelt több, mint egy éve és egy ideje van új nője, látom mindig, hogy posztolja. Ahogy látom boldogok, talán az a nő ki tudja őt húzni ebből az állapotból, mert ő erősebb lelkileg, mint én. Nekem sajnos nem ment. Sajnálom is pedig. De nagyon megfàradtam akkor lelkileg, és abszolút nem lett volna már erőm tovább támogatni őt, pláne úgy, hogy nem láttam eredményét sem.