A manipulátorok akiket minden ember imád, mert szemfényvesztők, jobb emberek lennének mint a jóemberek akikre igény sincs? Es amíg az első temetésén majd ezrek sírnak, a jóemberekén a szűk család.

Útálom a manipulátorokat és hamar kiszagolom őket, aztán messzire kerülöm, mint a pestist. Már hogyne lehetne észrevenni őket. Van bennük valami iszonyatosan irritáló.

A szerény, jó, őszinte embereket kedvelem.

A manipulátorokat csak addig kedvelik, amíg le nem buknak. Aztán megutálják őket. Persze mindíg találnak új gazdatestet, akin élősködhetnek egy ideig.

Életem tragédiája. Engem is vezettek meg párszor, de elég jól felismerem az ilyen embereket, viszont úgy látom mások vagy nem látják vagy nem akarják látni, inkább áltatják magukat is a felszínes dolgokkal.

Én emiatt sem tartok fenn igazából baráti kapcsolatokat sem, a kötelező családi és munkakapcsolatokon túl. Nem akarok sérülni se úgy hogy engem ver át valaki, se úgy hogy egy szerettemet vezetik meg/használják ki a szemem láttára.

Saját testvérem is ilyen egyébként a behízelgő stílusa miatt mindenki becézi és csak a jót feltételezi még úgy is hogy nagyon nem is leplezi már a szemét dolgait.

Most lesz a családban szintén egy temetés, és nekem is eszembe jutott mikor sokan visszajeleztek hogy jönnének és milyen csoda ember volt, hogy az enyémen a férjemen, szüleimen kívül senki nem lenne. De igazából nem is baj, jobban zavarna ha tömeg lenne és hazug méltatásban lenne részem. Persze erről már úgysem tudnék.

Sajnos ez van amit írtál. Mindenki azt látja amit látni akar, sokan nem szeretnek szembenézni az igazsággal, mert az nehéz és nem olyan vidám.