Miért bánt ennyire, hogy mindenki utál, goromba, rideg velem?

Ugyanígy vagyok, àtérzem.

Munkahelyen mindenkivel kedvesek voltak a raktárosok csak velem nem, de engem a kollégák is kibeszéltek, beszóltak, a főnök is ugyanez, pedig mindenkit én helyettesítettem, én jártam mindenki helyett túlórázni, stb.

Hivatalban is általánosban bunkóak velem, boltban is mindig az én cuccaim repülnek úgy dobálja a pénztáros, pedig mindig köszönök(sose köszönnek vissza), megköszönöm, hogy kiszolgál, stb.

Étteremben is úgy érzem mintha teher lenne a pincérnek, hogy engem kell kiszolgálnia, mindenkinek mosolyog, csak nekem nem, rám teherként néz.

A családom szó szerint gyűlöl, de ezt meg is mondta mindegyik, és nem is beszélek egyikkel sem.

Barátaim nincsenek.

Kapcsolatom lassan 1,5 éve nincs, akik voltak mind kivétel nélkül átvágtak, hülyének néztek és kihasználtak. A legbrutàlisabb az utolsó volt, aki teljesen magába bolondított majd rá nem sokra lecserélt engem egy fiatalabb csajra, és a haverjàval közölte velem, hogy többet ne keressem, és letiltott mindenhol.

De olyan kapcsolatom is volt, ahol én dolgoztam egyedül, a fizum elvette az élettársam, bevásárolt, minden, és mindent megevett előlem szó szerint. 14 óra munka után az üres hűtő várt, és mindennap két száraz kifli jutott nekem, míg a pasim reggeltől estig zabàlt, pedig dolgozni sem járt.

A cseléd, és a takarítónő is én voltam. Amit kitakarítottam ő két perc alatt összeretkelte megint direkt, aztán azt mondta ha nem tetszik csináljam meg újra, és rám csapta az ajtót. Visszaélt a helyzettel, mert tudta, hogy nincs hova mennem.

Iskolában is mindig csesztettek, óvodában is.

Szóval van ilyen. Mi ilyennek születtünk ezek szerint, sorstàrsam.