27 évesen zavar,hogy lemagáznak, uramoznak, lebácsiznak egyszerűen nem tekintek magamra felnőttként. Normális ez?

Szerintem nincs veled baj.

Annyi a helyzet,hogy még úgy érzed,nem nőttél fel.

Semmi gond, csináld csak a dolgaidat, melózz becsülettel, építs házat, keress tartós párkapcsolatot, ha szeretnéd, alapítsatok családot, ha szeretnétek, stb meg ilyenek. De mondjuk a családot azt akkor, ha már érettnek, késznek érzed magad arra; meg ha tényleg mindketten akarjátok, meg készen álltok rá. Ja meg amúgy eleve úgy keress párt is hogy szeretnél-e gyereket, mert ha öt év után derül ki, hogy mások a terveitek, akkor az kellemetlen lenne.

De amúgy nemtom,lehet, hogy sohase jön el az az idő, amikor azt érzed, felnősz ; meg amúgy ez nem is kor függvénye.

Ja meg amúgy még annyi,hogy pl nemtom szüleid túl kiszolgáltak, vagy ponthogy nekik voltál túl kiszolgálatott, hogy pl érzékenyebb vagy esetleg, ők meg érzéketlenek,és folyton kritizáltak mondjuk pl. Tehát adódhat ez elkényeztetésből is, meg elhanyagolásból; meg még akár abból is , hogy a szüleid direkt, tudatosan nem akarták, hogy felnőlj, hogy mindig ottmaradj velük; mindig ,,az ő kicsi fiuk legyél", sose hagyd el őket, sose ,,repülj ki a fészekből". Tehát, hogy pl magukhoz láncolni, hogy nehogy elhagyd őket, mert ,ha elkezded a saját életedet élni , akkor ők már """""nem lesznek fontos(ak) neked""""", szóval ez is lehet akár, hogy odakötni magukhoz, hogy például nem hagyják, hogy önálósodj, pl amikor már meg tudnád kenni a kenyeret, nem engedik, hanem megcsinálják helyetted, vagy pl amikor be kell kötni a cipőfűzöd, nem megtanítják, hogyan; hanem csak mindig bekötik neked. Most jutott eszembe, volt is valami idézet, nemtom, pontosan hogy volt, az elejét meg végképp nem, de nem most nem is keresek rá; valami ilyen volt, elmondom nagyjából, mert amúgy nemtom szószerint: "Ha életrevaló embereket akarsz nevelni; akkor ne halat adj nekik, hanem tanítsd meg őket halászni". Szal lehet, hogy a szüleid elkövették akár ezt, akár egy másik hibát. De amúgy szóval ez nem mindig egyenlő a kényeztetéssel, mert lehet olyan is, hogy valakit mindig kiszolgálnak a szülei, de pl közben hagyják őt is kibontakozni; hogy próbálgassa a szárnyait. Tehát a támogatós verzió az a kevésbé nemokés (tehát a "jobb) fajta. De amikor pl nem hagyják, hogy kipróbálgasd magad, mindent meg akarnak csinálni helyetted, akkor az szal rosszabb, mintha simán csak elkényeztetnek; de ha beszólongatnak, folyton kritizálnak, bármit csinálsz, le vagy szólva, az is nagyon rossz.

Remélem, jókat írtam.

Tisztelt Uram, kedves Józsi bácsi!

Ha Ön 27 évesen nem érzi magát felnőttnek akkor magával van a gond és ez nem normális.

Üdv: Pistike