Az emberek nem változnak, nem fejlődnek?

Nem változni a kényelmes út. Hosszú távon nem feltétlenül, de rövidtávon igen. És a kevésbé fájdalmasabb is. Hiszen ahhoz, hogy változz, előbb el kell ismerned, hogy nincs igazad vagy valamit nem (elég) jól csináltál...

Vannak emberek, akik inkább szeretnének mentesülni ezalól a teher alól.

Én is inkább olyan típus vagyok, mint te, szakmailag párszor felmosták velem a padlót és akkor tanultam meg, hogy az egyetlen módja annak, hogy jó szakember legyek, az, ha van bennem alázat. Nem másokkal szemben, hanem a tiszta tudással és a tudománnyal, mint végső igazsággal szemben a saját hiúságom felett... Nem vagyok könnyen alakítható, sok helyzetben nem is érdekel más véleménye, mert elégedett vagyok azzal, amit a jelenlegi módszereim eredményéül kapok, de van annyi önreflexióm, hogy tudjam, mi az, amiben akarok fejlődni és van hova. Nos, ezekben a dolgokban érdemes befogadni az információt és a kritikát is.

Ugyanakkor szerintem az, hogy nem változtatok a véleményemen azért, mert más szerint az nem helyes, nem jelenti azt, hogy ne tudnám elfogadni az övét. Én teljesen rendben vagyok azzal, ha van, amiben nem értek egyet valakivel. Tudok élni győzködés nélkül és elvárom, hogy valaki tiszteljen, mint önálló individuumot, a véleményemmel együtt. Attól, hogy valami mellett kitartok, nem jelenti azt, hogy minden mást elítélek.

Szóval ez egy kétélű dolog. Módszerekkel és stratégiákkal lehet vitatkozni, ízlésekkel, tapasztalatokkal nem.

Minél idősebb vagyok, annál kevésbé változom. Természetesen átgondolom a dolgokat, de már jóval kevésbé vagyok képlékeny, mint tiniként.

Egyébként a környezetemben is azt látom, hogy azok boldogabbak, akik szilárdabban ki tudnak állni a véleményük mellett, kevésbé megingathatóak. Ugyanis minden mellett, és minden ellen is léteznek nyomós érvek, de előbb-utóbbi választani kell.