Mi lehetett velem pénteken?

Képzeljetek egy átlagos, ápolt, normálisan viselkedő lányt, aki nem egy feltűnő jelenség. Ez vagyok én.

Pénteken azonban olyan érzésem volt, mintha a homlokomra lett volna ragasztva, hogy mindenki figyeljen rám. Ott kezdődött, hogy felszálltam a buszra. Közepes volt a tömeg, nem feltűnő helyen ültem. Azt vettem először észre, hogy néz egy srác. Ránéztem, szemrebbenés nélkül nézett tovább. Jó, gondoltam bambul. Később megint nézett. Aztán ez megtörtént még egy lánnyal és egy másik fiúval is. Az a fiú akkor fordította a fejét felém, amikor láthatta, hogy nézelődök. Olyan sokáig bámult a szemembe, hogy már nekem volt kellemetlen.

Aztán a zebránál tőlem kértek útbaigazítást, majd délután a héven egy idősebb hölgy egy magazint olvasott, amihez járt egy körömlakk. Mellette, vele szemben és mellettem is egy-egy fiatal lány ült mégis engem szúrt ki, hogy felajánlja nekem a lakkot.

Egész nap olyan volt, mintha mindenki észrevett volna engem, pedig ez egyáltalán nem jellemző rám soha. Mi lehetett ennek az oka? Kifejezetten megnéztem magam a tükörben, teljesen normálisan néztem ki. Nem értem mi lehetett.