Tényleg csak úgy lehet leküzdeni valamit ha csak azért is csináljuk és azt csináljuk amit nem szeretünk? Mintha árral szembe mennénk?

Én sem szeretek, szerintem ez ilyen formában nem segít. Max akkor szabadulnál fel, ha valami odakötne: egy-két számodra jófej ember oldja a hangulatot, egy közös tevékenység ami miatt odajársz megint csak stresszoldó, kevésbé figyeled az emberek reakcióit.

Ha full idegenek közt próbálod erőltetni, vagy olyanokkal szervezel társasági programot, akiket alapvetően nem csípsz (mondjuk egy munkahely, osztály tagjai), akkor az istennek se lesz változás.

Szerintem a kulcs az, hogy egy hozzád közelállóbbal próbálsz elvegyülni ismeretlenek közt, kezdetben egy közeli barátot, családtagot vigyél magaddal, ha ezáltal jobban meg mersz nyílni, megtapasztalhatod milyen érzés ha nyitnak feléd is. Talán így már legközelebb egyedül is másképp viselkedsz, bátrabb leszel, kevésbé feszült a sok impulzustól.

Tanulható, de a biztonságérzet kell. A biztonságérzetet meg szerintem a fent említettek adják meg.

Ez a "menj emberek közé" önmagában badarság. Ki menne le pl a strandra egyedül, főleg, ha még emberiszonya is van?

De egy kedves baráttal inkább. A kedves barát ösztönözhet, példát mutathat, hogy te is meg merj szólítani másokat, és ne zavarjon a forgatag, az emberek közelsége.

Akár 2 emberiszonyos barát is együtt többre megy, biztonságot ad.

A pszichológusnak az az elve, hogy a problémád a félelmeddel való szembenézéssel próbálja kezelni, kizökkenteni téged abból az állapotból, esetleg a sokkhatás megváltoztatja a nézeteid.

De támogató közeggel, lelkesítéssel is ki lehet kúrálni, nem mindig a konkrét beleállás segít, sok esetben csak elmélyíti a félelmed, mert semmi pozitívum nem ér.