Mások miért szerencsésebbek, mint én?

Az, hogy ilyen normális hangnemben írtál vissza sokat elárul, nekem szimpatikus.

Nem lehet, hogy az a közösség, amiben éltél nem hozzád való?

Felelősség vállalás is rendben lévőnek tűnik ha "Oké, csináltam 1-2 hülyeséget, nem vagyok fedhetetlen" ilyeneket írsz.

- Szerintem csinálj egy nagy Resetet, azaz kezdj újra mindent.

Közösség kialakítása amely olyanokból áll akik meg is érdemlik a társaságod.

Tanulj meg meditálni, az rengeteg sokat tud dobni a pozitívabb élet érzéseden. Sajnos ez úgy működik hogy ha valaki mindig rosszra számít akkor az jön is. Plusz ha resetelsz és mint egy újszülött, pozitívan várod hogy a hátralévő napok milyen új csodálatos dolgokat hoznak, akkor ez átragad a környezetedre is. Egy vidám, gondtalan ember közelében mindenki szeret lenni. Egy folyton panaszkodó, aggódó ember közelében pedig nagyon nem.

Szóval reset.

Egyszerűen lehet, hogy a közeg amibe bele születtél nem volt neked való, nem illett hozzád.

Tudom írni könnyű, megtenni nehéz. Ehhez kellene meditálnod, esetleg jóga (én nem tolom de a hölgyek imádják és segít nekik rendbe tenni nem csak a testüket hanem a lelküket is).

Köszönöm a szép szavakat, jól estek!:)

A meditációt már ajánlottàk nekem, lehet meg is próbálom, veszíteni valóm nincs.

A fogorvoshoz meg ma bejelentkeztem újra, remélem most már el fogok tudni menni hozzá, és végre egy picit jobban érezhetem már magam.

A reset meg nem rossz ötlet, gondolkodtam is rajta, hogy elhagyom az országot, és mindent hátrahagyok, mert itt mindenki csak mérgez engem, és aki szóba is áll velem az is csak a rosszat kívánja nekem szemtől szemben is. Folyamatosan olyan dolgokat hallgatok, hogy akasszam fel magam, meg fel kellett volna már fordulnom, meg meg se kellett volna születnem, meg hasonlók, és igen sajna ezeket rokonok mondják, de őket is magam mögött hagyom. Egy ember van, aki rokonom és szeretem, vele tartom majd a kapcsolatot, meg még van még egy ember, akivel most kezdtem el újra beszélni, de ennyi. Nincs értelme maradnom a semmibe, a semmire, hányinger emberek között, akik csak elátkoznak engem napi szinten. Miattuk (is) vagyok ilyen keserű, és ilyen szerencsétlen is. Halálra mérgeznek engem annak ellenére, hogy ingyen fuvarozom mindet, meg ugràlok nekik össze-vissza(most orvoshoz vigyél, most pszichológushoz vigyél, most pénzt adjál, most ezt hozzál, azt hozzàl, stb). Meg mindegyik feneketlen pénztàrcànak néz engem, közben anyám még dolgozni sem enged engem hónapok óta.

"és igen sajna ezeket rokonok mondják"

Szép, ezeket azonnal ignorálni kell, meg sem érdemlik hogy egyáltalán szóba állj velük. Ne is tedd.

A külföld jó ötlet szerintem is. Mondjuk kell hozzá egy jó nagy adag bátorság, de ha sikerül és összejön akkor ebből a nagyon alacsony élet minőségből egy sokkal magasabba kerülhetsz. És sokkal, de sokkal jobban fogod érezni magad. Nem feltétlen a pénz miatt, ami miatt sokan kimennek.

Normális emberek közt (bocsánat hogy a rokonaidról ilyet írok, de szerintem egyikük se normális - jó talán egy) nem vissza húzni fog a közeg, hanem szárnyakat ad és előre fogsz tartani a kis életkédben.

A környezet változás jót fog tenni, ebben biztos vagyok.

ha a külföld nem jönne össze (összefog) akkor is minimum másik megye ilyen közösséggel.

Nem a pénz miatt megyek, hanem mert ott legalább nem fog ismerni senki, és nem fogja tudni senki hol vagyok. Le is tiltok szerintem mindenkit egyébként, aki jelen pillanatban is mérgez engem.

És igazad van, egyik sem normális sajnos. Míg teljesen egyedül voltam, egyedül éltem, nem csesztetett senki tökéletes volt az életem, leírtam milyen. Dolgoztam, edzettem, tanultam, készültem az egyetemre. Mióta ez nem így van és anyám megöl engem napi szinten meg elátkoz más rokonokkal együtt teljesen lecsúsztam, és egy alkoholista vagy drogos nincstelen senki szintjén vagyok, hiába nem élek ilyenekkel. Nagyon sok munka lesz visszaépíteni mindent, amit hagytam, hogy ezek az emberek szétba sszanak az életemben. És igen, valahol én vagyok a hibàs, mert hagytam hogy x kihasznàljon, y belém rúgjon, z meg hogy ott hagyassa velem az iskolát.