Mi miatt érdemes élni és küzdeni még akkor is ha sok a nehézség?

Hát én most 39 évesen cseppentem bele a kemény életbe. Teljesen le vagyok törve. Apával együtt ápoltuk a beteg anyukámat, de apa két hete meghalt. Egyedül maradtam anyuval. Ráadásul itt a nagy kert és az állatok, amelyeket nem éri meg tartani, tehát meg kell szabadulnom tőlük minél előbb, plusz még gondoznom kell a nagy telket. Minden rám szakadt és pluszban itt van még a nagy szomorúság apa miatt. Mindenről ő jut eszembe.

Van párom is, de ő nem nálunk lakik, igaz csak pár km-re tőlünk, amikor tud átjön hozzánk, de nagyon hiányzik ő is, mert sokat dolgozik és most lenne nagy szükségem a jelenlétére, mert azt érzem sokszor, hogy összeroppanok lelkileg.

Akármilyen nehéz is az élet, amíg van csak egyetlen ember is, aki számít rám, fontos vagyok neki, addig élnem kell. Most anya ilyen, aki csak rám számíthat, párom is nagyon szeret és van egy 90 éves mamám az otthonban, akihez szinte csak én járok látogatni, én hívom telefonon és én fizetem be neki havonta a pénzt. Tehát mst iszonyatosan érzem magam minden nap, de túl kell élnem a még élő szeretteim miatt.