Gyakran éreztek szégyent, ha hiányzik valami a műveltségetekből?

Nem, nem érzek szégyent, ugyanis senki nem érthet mindenhez.

Viszont megvan bennem a tudásvágy, ezért a legtöbb esetben utána nézek a témáknak, márcsak azért is, hogy legközelebb tudjam már.

Van egy mondás: Holtig tanul az ember.

Nem érzek szégyent ha valamit nem tudok, sőt örülök, hogy ha elmagyarázzák, elmondják. Pedig már 50 éves vagyok. Tanultam sokat, most is tanulok. Olvasok sokat, sok minden érdekel, és sok mindent nem tudok.

Igen.

Sajnos nagyon erős megfelelési kényszerem van.

nem szégyent érzek, hanem hatalmas elégedetlenséget

utána muszáj megtanulnom az adott dolgot

Én alapvetően egy értelmes, koromhoz képest tanult, tájékozott, művelt embernek tartom magam, sok mindennel tisztában vagyok, van véleményem, belelátok sok dologba.

De vannak olyan témák vagy dolgok, amikhez nem tudok sokat hozzászólni, mert vagy nem érdekel, vagy nem vagyok jártas benne annyira. Amikor ilyen témák mégis szóba kerülnek, elég butának tudom érezni magam, hiába tudom, hogy nem vagyok az. A másik meg, hogy sokszor az van, hogy valaki megkérdezi, láttam-e az X filmet és nekem mindig azt kell válaszolnom, hogy nem, pedig millió filmet láttam már, régieket is, de ő mindig beletrafál abba, amit pont nem láttam és ilyenkor olyan kellemetlenül érzem magam, hogy biztos azt gondolja a másik, hogy én semmit se láttam, milyen már…

Van, amiben igen, van, amiben nem zavar, ha nem tudok sokat.

Például a szakmámban zavar, ha nem tudom azt, amit tudnom kellene. Bánt, ha nem vagyok elég jó szakember, nagyon. Az is bánt, ha a tudatlanságom korlátozza a szabadságom. Például ha nem tudnék megszólalni magabiztosan angolul, amit már az utolsó hülye is tud beszélni vagy nem tudnék jelentéktelen dolgokat megcsinálni magamtól az otthonomban...

Viszont vannak amolyan illik - dolgok, amiknek a nem tudása nem kifejezetten bánt, tudok élni nélküle, de az igen, hogy ezért lenéznek vagy butábbnak gondolnak, mint amilyen valójában vagyok.

Én alapvetően tudományos vonalon mozgok, elég jól ismerem az emberi testet, bár ez inkább csak hobbi, plusz a szakmámban sok a matek és más elvontabb dolgok. Nos, ezekről az emberek nem szívesen beszélnek egy finom vacsora mellett. Ezekben a témákban jártas vagyok és elég sok praktikus dolgot is el tudok magyarázni, ami nekik is használható tudás, illetve praktikus, hétköznapi témákban is tudok érdemben nyilatkozni. De a nevek és a "sznoboknak, mutatóba" tudás sosem ment. Mitöbb, magasról leszarom, hogy ezerkilencszázakárhányban a tökömtudjaki mit csinált. Nem is érdekel, nem is számít már itt és most, sajnálom ha valakinek ezzel az érdeklődésébe gázolok. És pár valóban remek mű kivételével magasról teszek az ákombákom musicalekre és ponyvaregényekre is például. Nem érdekel a művészet jelentős része, főleg amit ajnároznak indoklás nélkül, kifejezetten a popkultúra, nem vetem meg, sőt, tudom élvezni, mint háttérzajt, kontextust, de nem vagyok képben az egésszel, nem szeretek ilyesmit nyilvántartani, erre "helyet fordítani" a fejemben. Egy italnak is előbb érdekel az előállítási folyamata és a kémiája, mint az évjárata. Sokáig filmeket sem néztem egyáltalán, aztán jött a párom és a Netflix előfizetése. Na és ilyenkor van az, mikor a barátaim lenyomnak minden műveltségi kvízben. :D Mert csomó évszám és név az egész. Énekesek, olimpikonok, csaták, földrajzi nevek vannak mindegyikben. Én meg egy pohár itallal beülök random válaszokat nyomkodni annak tudatában, hogy majd stratégiai játékban széttrollkodom őket úgyis. Nem néznek le emiatt, tudják, hogy ez nem az én terepem, én pedig örülök neki, hogy van sikerélménye mindannyiunknak.

De például az öregebbek szemében már voltam semmirekellő buta paraszt emiatt. Az kicsit zavart, mikor a famíliámból páran ezért néztek gyengének, míg a humánabb területen mozgó unokatesóm az etalon, aki idézni tudja az irodalmi műveket. Nem kifejezetten hiányzik ez a képesség, de az igen, hogy komolyan vegyenek. De az emberek nem nagyon fogékonyak a tudományra, amíg az nem látványos. Emiatt nem vagyok hajlandó magam kellemetlenül érezni. Szeretem élvezni a témát ahelyett, hogy magamra erőltetném.:) Enélkül is van csomó közös pont, amin keresztül bárkivel tudunk kapcsolódni. Jobb érzés az önazonosság, mint a megfelelés - nekem.