Futárnak szoktatok adni borravalót? Ha igen,akkor mennyit?

Én senkinek nem adok borravalót. Nekem se ad senki.

Amikor postán dolgoztam kézbesítőleszámolóként a 90-es években, és dicsekedtek a kézbesítők a napi többezres borravalóval (fejenként) és nyugdíjnapokon tényleg még a műtőasztalról is felálltak, hogy kézbesítsenek, nekem meg összesen együtt adtak max. 20 (!) Ft-ot, de általában semmit se, szóval nem erőltetem a dolgot. Mindenkinek van fizetése, és kész, az egész borravaló intézmény baromság. Régen az újságosnak is szokás volt adni, ma már nem, az is baromság volt.

Pincérnek miért adjak, azért, mert kihozza a kaját? Az a dolga...

Én kerekíteni szoktam.

Például, ha 8100 Ft a rendelés akkor 8500 Ft-re.

Én gyakorlatilag mindig adok, ha van rá lehetőség. Nincsenek annyira túlfizetve a futárok és pincérek, hogy ne segítene nekik. Persze van saját fizetésük de, ha meg vagy elégedve a kiszolgálással és esetleg egy futár gyorsaságával akkor miért ne?

Nem rendelek mindennap nap, hogy mondjuk havi 1000-1500 Ft amit esetleg kiadok borravalóra az egy tragédia lenne.

Én is kerekítek. 85-ről 100-ra, de azért már... Amúgy meg pont ezért fizetek kártyával étteremben, hogy elkerüljem az ilyen presszionálásokat, bár néha így is van, csak kevésbé éles.

De futárnak... Nem is nagyon szoktam rendelni tőlük, de ha mégis, akkor sem.

A régi kézbesítő nagyon tapló volt, anyám huszonezres fogyatékossági támogatásából kuncsorgott mindig borravalót. Presszionált folyton trükkökkel, hogy keresi a néhányszázat, bontja a rolnit jó lassan stb. aztán volt, hogy egyszer valahogy elszelelt x pénzel, mert borravalónak gondolta, és akkor már bejelentettem a kézbesítő osztályvezetőnél.

Most egy nagyon rendes fiatal srác van, aki olyan, hogy felfelé kerekítve ad, és nem várja meg, hogy visszaadjak stb. Én elfogadom, de aztán máskor meg én mondom, hogy most kevesebbet adjon, mert így leszünk egálban.

Én elég régóta szerényen élek, kevés jövedelmem van, viszont van egy nagyobb megtakarításom. Jártam egy férfival, aki korábban nagyon jól kereset, és elég nagy lábon élt, viszont semmi megtakarítása nem volt, és ez valahol idegen is volt számomra, jeleztem is neki, hogy nekem komfortosabb a visszafogottabb életmód. Munkanélküli lett, és ő még akkor is étteremből rendelt minden nap, és dobálta a borravalókat a futárnak. Kicsit frusztrált a dolog.

Azért nehogy már egy munkanélküli szórogassa a borravalót, amikor neki sincs. És idetartozik az is, hogy mi is tudunk kaját csinálni magunknak, lehet közös program, nem kell étterem folyton.

Hozzáteszem: mindketten már elég idősek vagyunk, nincs esély arra, hogy ismét olyan jól kereső állása legyen, ha lett volna kilátásban, és kapkodtak volna utána, a régi fizetéses ajánlatokkal, akkor azt mondom, hogy oké, de ez a rongyrázás akkor sem nekem való, viszont így iszonyat felelőtlen volt.