Teljesen elment volna az eszem?

Reggel nagy sietségben rohantam az állomásra. Szépen felsétáltam az aluljáróból és pont a legközelebb eső padon ült egy harminc körüli srác. Tényleg csak egy pillantás erejéig ránéztem és mentem is tovább a peronon, tehát nem foglalkoztam vele, össze se találkozott a tekintetünk, semmi. Csakhogy időközben találkoztam egy ismerősömmel, elkezdtünk beszélgetni és egyszer csak a semmiből közöltem vele, hogy ez az említett srác is mindig ebben az időintervallumban utazik. Na, itt kezd furcsa lenni a történet, merthogy soha addig nem láttam még és máig nem értem, hogy mi miatt mondtam ezt. Beszélgettünk tovább, megérkezett a vonat. Felszálltam, hát nem pont ez a srác ült velem szemben? Milyen érdekes a sors. Na mindegy, a többi már történelem.

De valaki magyarázza már meg nekem, hogy miért beszélhettem róla teljesen a semmiből és mondtam olyat, ami nem is igaz? Végiggondoltam, tényleg sosem láttam még ezelőtt. És, hogy még a jegyünk is egymással szembe szólt.. Mi volt ez? Egész úton olyan fura érzésem volt.