Az emlékezetes dolgok tényleg váratlanul történnek?

Szerintem igen. Ha őszintén visszagondolok mondjuk az elmúlt 10 évemre, a legemlékezetesebb, legboldogabb (vagy épp legfájóbb), legkülönlegesebb élmények általában olyankor történtek velem, mikor valahova el se akartam menni, vagy csak simán nem vártam semmi extrát, míg amikor nagyon rákészültem valamire az általában csalódás volt.

Például az osztálytalálkozómra idén tavasszal el sem akartam eredetileg menni, aztán mikor kis unszolásra rávettem magam, akkor is úgy terveztem eleinte hogy kb. 20 perc után el is jövök majd valami indokkal. Na ehhez képest életem egyik legszebb élménye lett és úgy mellesleg azt hiszem megtaláltam életem szerelmét.

Szóval ja, van ebben valami.

Lehet, hogy van olyan akivel megtörténik ez-az.

Pl. hirtelen részese lesz egy nem tervezett világkörüli útnak, vagy rád telefonálnak, hogy félóra múlva lesz az esküvőd, esetleg egy gyermekszülés, csak olyan pillanatnyi felindultságból.

Szerintem nem minden emlékezetes sztori jön váratlanul, csak úgy -ad hoc- a semmiből.

Ha már irónia...... ;)