Mi a véleményetek a mai világról emberek?

YOLO

YEP!!!!

Valahogy nekem nem adja alapból.

Ha a covidos hisztériára gondolsz, egyenesen hányinger. És butának, vezethetőnek tartom az emberek nagy részét.

Borzalmas. Ez egy nagyon tág téma, regényt lehetne róla írni, de én összességében azt gondolom, hogy sokkal több a rossz, negatív dolog, mint a jó.

Azt látom, hogy mindig csak a pénz, az érdek, a hatalom a fontos, rengeteg a képmutató, álszent, pénzéhes, hazug, megbízhatatlan ember meg az olyanok, akik valamilyen érdekből barátkoznak, ismerkednek valakivel (szerencsére nekem még ilyen ismerősöm nem volt, de másoktól hallottam sztorikat).

Vegyük sorba:

- Oktatás: Kalap sz.r, már elnézést a kifejezésért. 12 évig ül az ember az iskolapadban, rengeteg mindennel teletömik a gyerekek agyát egészen kiskortól kezdve, de az igazán lényeges, hasznos dolgokat, amik fontosak lennének az életben vagy majd a továbbtanuláshoz stb., azt nem tanítják vagy csak nagyon kis mértékben! Rengeteg a rossz tanár is, akik nem is a pályára valóak, aztán meg csodálkoznak, hogy ilyen borzalmas fizetés és nulla megbecsültség mellett senki nem akar tanárnak menni. De szerintem nem is igazán akarják az oktatást jobbá tenni, mert nehogy véletlenül több okos, gondolkodni tudó ember legyen. Azt se tanítják meg, hogyan kell/érdemes egyáltalán tanulni, de elvárják, hogy az ember tanuljon. Az egyetemen is rengeteg felesleges dolog van. Egy csomó mindent az embernek magától kell külön megtanulnia, kitapasztalnia, sokszor plusz pénzért, csak akkor mi a fenéért ülünk hétfőtől péntekig hosszú órákat az iskolában/egyetemen?

- Munka: Ebben még nincs saját tapasztalatom, de azok alapján, amiket hallok, látok másoknál, a munka terén is rengeteg a rossz dolog. Több családtagom is dolgozott/dolgozik multi cégeknél és tisztelet a kivételnek, de amit ott (is) csinálnak, elég borzasztó, ugráltatják az embert, nem veszik emberszámba, mintha nem is ember, hanem robot lenne. Rengeteg ember van, akik keményen tanulnak az egyetemen, okosak, intelligensek, jók a szakmájukban, keményen dolgoznak, minőségi munkát végeznek, aztán pont annyi a fizetésük, hogy az éhen halni sem elég, nemhogy saját házat venni, de még örüljön, ha egy albérletet ki tud fizetni... De bezzeg az influenszerek már akár kamaszként is degeszre kereshetik magukat azzal, hogy táncikálnak a kamera előtt. (Nem lenézek senkit, nem utálok senkit, én is követek ilyen embereket és lehet, hogy normális, értelmes emberek, nem azzal van a gond, csak azzal, hogy egyesek elég jó pénzeket tudnak azzal megkeresni, hogy beszélnek a kamerába, fotózgatják magukat, esetleg kihívó képeket posztolgatnak ki, míg pl. egy ápolónő vagy egy tanár alig él meg...) És akkor csodálkoznak, hogy sok fiatal nem akar dolgozni. Ha ezt látják, akkor mit várunk?

- Az emberekről és az emberi kapcsolatokról már írtam kicsit fentebb, szintén elég negatív a kép. Ha a családokat megnézzük, alig van normális, boldog család, mindenhol megy a veszekedés, a válás, rengeteg olyan szülő is van, akik alkalmatlanak erre és a gyerekük életét keserítik meg. Azt látom, hogy a párkapcsolatok többsége sem működik hosszú távon és a társkeresés sem könnyű.

Kb minden nap megfogalmazódik bennem az, hogy nem értem az embereket, annyi buta, gondolkodni képtelen, nagyon könnyen befolyásolható ember van, hogy az hihetetlen.

- A túl nagy digitalizációval is csak elrontjuk magunkat és az életünket, egészségünket. Tök jó, hogy van net, telefon, laptop, de már most elég sok problémát okoznak ezek, mi lesz még később? Én nem gondolom, hogy jó lenne teljesen az online térben élni az életünket.

- Ami a covid hisztéria kapcsán megy, az is borzalmas, már elegem van belőle, de ez megmutatja, milyenek az emberek... Pont hiányzott ez még ide.

- Környezetvédelem szempontjából szintén nem állunk valami jól, sőt.

Én még elég fiatal vagyok 19 évesen, és nem állítom azt, hogy régen minden jó volt és minden szuper volt, de nem örülök, hogy ilyen világban kell felnőnöm és hogy egy ilyen világban vagyok fiatal. Kicsit aggódom a jövő miatt, el nem tudom képzelni azt sem, mi lesz 10 év múlva, nemhogy mire annyi idős leszek, mint pl. a szüleim. Szívesen születtem volna előbb.

Amiről tudok nyilatkozni, az az utóbbi 20-25 év. Nekem a 2000-es évek közepe-vége, és a 2010-es évek eleje rengeteg szempontból jobban tetszett. Úgy tűnik, mintha nagyjából a közösségi média elterjedése óta folyamatos dekadencia, hanyatlás lenne. Nem csak morálisan, a korábbi világ szabadabbnak is tűnt, egész máshogy viszonyultak egymáshoz az emberek.. Olyan ez az egész, mintha a virtuális térben megképződött volna egy alternatív, felszínesen nézve "ideális" valóság, ahol mindenki tökéletes is lehet, óriási különbség van e között és a realitás között, a valóságban pedig épp ez a különbség az, ami frusztrálja az embereket. Megfelelési kényszer, irracionális gondolkodás, önbizalomhiány, mentális problémák mindenütt.. Ezek igazából nem megfogható és nem is teljesen objektív dolgok, úgyhogy aki érti, érti. Hosszan lehetne erről írni de most nincs kedvem.

Ja és még valami: nem vagyok megkeseredett öreg, és nem azt mondom, hogy régen minden jobb volt, huszonéves vagyok, elvileg ezek a legjobb éveim, viszont katasztrofális az egész életem, és ha távolabbra nézek, akkor sem látok semmit, ami vigasztalna, vagy optimizmusra ad okot. És úgy látom, hogy egyre több a kiábrándult, reményvesztett, csalódott, vagy egyszerűen dühös, boldogtalan ember.

Mi lenne...

Alapvetően nem látom olyan borzalmasnak, mint a többség. Több dolog nyűgöz le és több dolog tesz boldoggá azért, mert innovatív és számomra csodálatos, mint amennyi lehangol. Be lehet csak azért, mert másra irányul a figyelmem és nem pörgetem fel magam olyan dolgokon, mint például a hazai politikai élet, hanem inkább kigyomlálom az életemből, amennyire lehet