Miért ennyire intenzívek az érzelmeim?

Gondolok itt arra, hogyha valami rossz történik, akkor az nagyon kiakaszt, és inkàbb belül emészt fel. Ha egy kis jó történik, azt néha úgy érzem, mintha életem legnagyobb öröme lenne. Sokszor ràparàzok dolgokra feleslegesen, pl vizsgàk. Kapcsolatok terén is annyira sok érzelem van bennem (baratsàg, pàrkapcsolat) hogy elég nehéz már kezelni. Ha megnézek egy jó filmet óràkig a hatása alatt vagyok, egyszer majdnem pànikrohamom volt egy film utàn. A zene az egyetlen mentsvàram, óràkig tudok vibeolni zenékre, na akkor rengeteg érzelem szabadul fel. Jelenleg nincs baràtnőm, de ott ezek az érzelmek a legerősebbek, legyen akár szó szeretetről, féltékenységről stb. Nem tudom magam megjàtszani, szóval amit érzek, az kb làtszik rajtam. Persze nem szeretnék minden érzelemnek teret adni, vagy mások tudtàra adni, így muszàj egy részét magamba fojtani. Valakinek valami tippje hogy miért lehet ez, hogy tudnék kicsit „laposabb lenni“ érzelmileg?