Tényleg lassan már azért is születnek gyereket, hogy lehessen mutogatni az online térben?
Nem egy olyan anyát ismerek, akik segítséggel is szó szerint nyögik az anyaságot, gyerekeikkel nem törődnek igazán, férjükre hárítják teljes mértékben az anyagi biztonság megteremtését és másból sem áll az életük, mint mosolyogva mutatni, micsoda varázslatos családjuk van és mennyi gyereket nevelnek boldogságban. Online térbe mennek a fotók, videók, jönnek a visszajelzések, mekkora fantasztikus anya és feleség az illető, közben akik ismerjük, tudjuk a valóságot minden értelemben. Mintha lenne egy ilyen divat irány, egyfajta újabb megélhetési gyermekvállalás trend, szülni folyamatosan, hiszen most megéri anyagilag és lehet mutogatni az édesebbnél, édesebb fotókat, közben műköröm, talpig smink. Nem egy anyukánál tapasztalom... A gyerek egy díszlet, persze, ellátja, megeteti, beteszi a tévét baba korától a szobájába, hogy csendben legyen. Elhalmozza tárgyakkal, legtrendibb ruhákkal és mint egy kelléket, kiegészítőt mutogatja! Nem gondolkoznak, hogy a gyerek nem egy cuki öleb, vagy szobamacska és nem lehet(ne) így kezelni! Azóta megy ez, amióta a közösségi médiát elárasztják az ilyen-olyan influencer szuperanyukák és mintha mindenki ezt akarná utánozni.
Remélem nem sértettem meg senkit. Magam is nagycsaládos vagyok, annyi különbséggel, hogy nem mutogatom a gyerekeimet és a családi életünk az csak a miénk, nem gyártunk haszontalan hamis képeket egy olyanfajta szuperidillről, ami nem létezik a valóságban.
Ez nagyon rossz irány szerintem. Vajon lesz változás? Vajon lesz végre olyan törvény, hogy kiskorút ne lehessen mutogatni a szülőknek ilyen eszeveszett módon?
Az alap jelenség maga már az influenszerek meg az egész internet világa előtt is létezett.
Hogy kifelé a környezetüknek a tökéletes család képét mutatták, a négy fal között meg idegbetegek, ordítoznak terrorizálják egymást, verik a gyerekeket.
Ez az önátverés egy új módja, az ember illuzorikus világot teremt az online térben, hazudva önmagának meg másoknak is, megerősítést kap ezekre, a valóságot pedig nem akarja látni, valódi problémákkal szembesülni nem akar.
Én már nem csodálkoznék azon se, ha ilyen célból születnének gyerekek, hogy mutogatni lehessen őket. Jópár éve olvastam egy cikket, hogy "barátvásárlás az ... városi újgazdagok egyik hobbija" (barátot fizetnek mert magányosnak érzik magukat), valakinek fizetnek aki eljátsza a baráti szerepet, már nem lepődök meg semmin.
Azzal alapból nekem sincs bajom, ha valaki hébe-hóba megoszt egy-egy képet a gyerekéről és a családjáról. Ha nekem lenne egy szép kis családom, valószínűleg én se bírnám megállni, hogy ne "dicsekedjek" néha a saját gyerekemmel egyy kép erejéig.
De azokat a fiatal, huszonéves "szuperanyákat", akik napi szinten felkúrnak Facebookon 10 képet a gyerekről, felét a storyba, felét pedig az üzenőfalra, azokat én is megvetem. Nem igaz, hogy kisgyermekes családanyaként nincsen más és fontosabb dolga egész nap, csak a lájkvadász posztokat gyártani, nyálas és sablonos idézetek kíséretével arról,hogy az anyaság milyen csodálatos állapot.
Ha napi szinten tolják bele az ember arcába a gyerekeket, akkor egy idő után súlytalanná válnak ezek a képek, és max csak illemből lájkolgatnak meg áradoznak róla a kommentszekcióban az ismerősök. De ennél a szintnél ez már réges-rég nem a gyerekről és az ő cukiságáról, hanem a kedves anyuka egójáról szól.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!