Többen lettek a kéregetők?
A fővárosban közepén lakok egy csendesebb részen. Mostanában azt vettem észre, hogy megszaporodtak a kéregetők a környéken. Az itteni utcákba csak céllal, tudatosa jön az ember, annyira nincs semmi a környéken.
Kéregetnek ételre, kérnek bevásárlást, gyógyszerre pénzt, gyógyszer kiváltását, kérnek pénzt, és mondják, hogy megvárnak, míg felmegyek a lakásomba levinni nekik.
Közben pedig szomorúbbnál szomorúbb háttértörténeteket mesélnek. Egyszer álláskeresők, és interjúra készülnek, de ételre nincs pénzük, másodszor, szegény a családjuk, nincs pénzük a gyógyszerre, nem tudnak ételt venni, stb.
Mind teljesen hihető lenne, de egyszerűen inkább az az érzésem, hogy portyáznak errefelé. Ez egy családias, nyugodt, sétálós környék.
Mitől kezdtek el ide beszokni?
Nem adok nekik, de régebben adtam.
- Ha rokkantak - segélyt kapnak és addig takarózzanak, amíg a takaró ér.
- Ha nyugdíjasok és kevesellik, akkor miért nem dolgoztak jobb helyen (vezérigazgatóként), nagyobb fizetéssel?
- Világéletében csak kéregetett? Miért nem dolgozott? Kéregetés nem nyugdíjas foglalkozás.
Egyszer egy kétgyerekes anyuka kért pénzt a vonatra, mert elvesztette a pénztárcáját. Mondom neki: - Jöjjön velem, én is a vasúthoz megyek, megveszem". Ezek után szépen lemaradt tőlem.
- Ismerősöm mesélte, hogy egy kéregető élelemre kért tőle pénzt egy ABC előtt. Nem adott neki, de bement az üzletbe, vett neki kenyeret és hentesárut. Kilépve az üzletből, átnyújtotta neki. Morogva elfogadta, majd bedobta a legközelebbi kukába...
Többségüknek alkoholra kell a pénz és nem a megélhetéshez.
A környékünkön élt régebben egy hajléktalan. A házgondnokunk vett neki egy turista sátrat (ezt később tudtam meg a gondnoktól). A közeli üzlet határos volt egy parkkal. Épp arra volt sietős utam és látom, hogy az illető bajlódik a sátor vázával, fel akarta ütni a sátrat a fal mellett a parkban. Ismertük egymást. Megkért, hogy tudnék-e segíteni neki. Nekifogtunk, aztán azt mondta, hogy beugrik az üzletbe a kutyájának ennivalót vásárolni. Találkozott egy barátjával, akit odahívott. Összeállítottuk a sátrat. A fal mellől oda kellett volna vinni a matracot a sátorba (10 m), de engem sürgetett az idő, nem vállalkoztam rá (féltem a bolháktól is). Megkérte hát a barátját a segítségre, de sikertelenül. Végül 500 (ötszáz) forintot ígért neki ha segít a matrac átvivésében (segítségért). Tudjátok mit válaszolt? "Nem segítek, nem kell nekem a te rongyos ötszázasod. Ha kell, adok neked többet...". Elbúcsúztam és siettem a magam útjára.
Más alkalommal egy hibátlan esőköpenyt ajándékoztam egy hajléktalannak, aki az utcán lakott. Közeledett az őszi esős időszak, legalább ne ázzon meg. Soha nem láttam rajta. Alighanem eladta és vodkát vett rajta.
Ha valaki kéreget tőlem, akkor azt mondom neki, hogy ha én minden kéregetőnek adnék, akkor arra a sorsra jutnék, ahol ő is van, tehát kéregetnék, de az ő területéről biztosan elkergetne, talán meg is verne.
Vannak még eseteim, de ennyi is elég volt. Köszönöm, ha elolvastad.
"- Ha rokkantak - segélyt kapnak és addig takarózzanak, amíg a takaró ér."
Nekem 54700 forint a rokkantsági ellátásom. Ebből meddig "takarózzak" te nagyokos? :D
#7-nek
Sokan vannak egyedül, de eszükbe sem jut a kéregetés, mert az erre nem ok. Aki beteg az keresetének megfelelő táppénzt kap. Aki lusta volt dolgozni, vagy a felkínált utcaseprő munka helyett igazgató akart lenni, annak kisebb összegből jut a táppénzre.
A nélkülözés már kicsit nehezebb téma, de közülük sem kerül ki sok kéregető. Aki pedig ott felkszik a fal tövében, parki padon, buszmegállók padján, mellette meg az üres üveg - ő , ugyebár, nem nélkülöző. A valóban nélkülözőknek is (ha az önkormányzat arra érdemesnek tartja) juttatnak valamit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!