Miért nézik rossz szemmel az emberek, hogy nem tiktolom, hogy önkénteseked?
Imádok önkénteskedni, ez tölt fel, ilyenkor érzem azt hogy azt csinálom, amit igazán szeretek. Kórházi önkéntes vagyok, krónikus belgyógyászaton, onkológián és hospice házban és ha ezt megosztom, akkor jönnek a rosszindulatú megjegyzések. Ez ugyanolyan hobbi, mint bármi más. Mint a sport, a főzés, olvasás, makettezés. Imádják az emberek megosztani a hobbijukat, de ha önkénteskedik valaki, akkor azt nem lehet megosztani, mert azt rossz szemmel nézik az emberek. "dicsekvésnek" veszik, meg "nagyzolásnak" meg hogy ez így nem önzetlen. De ez miért baj? nyilván nem önzetlenül önkétenskedem, ha utálnám, nem cisnálnám, de mivel szeretem azért szívesen beszélek róla. Nem vagyok jelen annyira a social médiában, de annyi szívmelenegető, megrendítő történet van, amit úgy elmesélnék a nagy világnak, de nem lehet... önkénteskedéssel nem lehet "dicsekedni", azzal, hogy 100 kg- nyomsz fekve nyomva azzal igen, meg hogy esztétikus almás pitét sütöttél.
Nem értem miért! Legszivesebben mindnekinek elmondanám, hiszen imádom és szeretnék másokat is motiválni...de ehelyett rosszul érzik magukat az embere tőle és úgy néznek rám mint valami szörnyetegre.
válasza: válasza:Mert nem tudnak vele mit kezdeni, ennyi. Mondjuk ha hobbinak tartod, az nem jó. Elhivatottnak kell lenni, és az más, mint a hobbi.
Én is hasonlót csinálok, többek közt az általad felsorolt osztályokon is, csak nekem ez a munkám része. S igen, ezeket a történeteket nem lehet elmondani, kibeszélni másnak. Pont azokat, amik a szíved mélyére kerülnek. Én elkezdtem írni, magamnak. Ami fáj, azt így fel tudom dolgozni, helyre tudom tenni.
Addig csináld, amíg beengednek, zárnak be a kórházak!
válasza:2-es szerintem kár a szavakom lovagolni. De a hobbi jelentése a következő:
"Kedvelt hasznos tevékenység, amit a szabadidőnkben szeretünk csinálni. Nem szakmaként végzett rendszeres foglalatosság, alkotó munka."
Én ezt szabadidőmbem csinálom, nem a szakmám. Tehát hobbi. A kérdésemből meg szerintem látszok, hogy mennyire imádim ezt csinálni, szóval nem értem mi a baj vele.
3-as, nem...konkrétan ma arra tettek elég egyértelmű megjegyzést hogy miért dicsekedek azzal hogy önkéntes vagyok. Btw nem dicsekedtem csak meséltem egy esetet ahol ügyetlen voltam.
válasza:Ilyenkor mindig van valami bibi, amit kiszoktak hagyni az emberek. Rövid történet: teljesen normális, kedves csajszival dumálgatok, abszolút semmit nem akarunk egymástól, csak eltöltjük az időt egy kis beszélgetéssel. Ő úgymond megszállottja a szakmájának, ami egyrészről szép a maga módján, másrészről viszont egy aziránt a terület iránt nem érdeklődőnek hogy finoman fogalmazzak, kvára unalmas.
Na most ebben a sztoriban is ez történt, nagy vehemenciával tolta ezeket az illető és nem tudta hol a határ, hol van az a pont amikor már akár az ott dolgozókat is baromira untatná és irritálná, nemhogy egy kívülállót. Olyan részletekbe menően tudott hatalmas érdektelenséget elérni rövid idő alatt, hogy az leírhatatlan.
Más pár mondatban beszélgetni valamiről, érdekességképp felhozni vagy mesélni 1-2 sztorit, és más a beszélgetőpartnerek torkán megállás nélkül letuszkolni ami sok. Itt is érződik hogy mennyire beleéled magad, folyamatosan imádatról beszélsz - jó, csak ha mást is érdekelne, akkor elmenne ő is, elhiheted. Ha pedig érdekli, akkor 2-3 mondat után is meghozod a kedvét még jobban, nem kell előadást tartani. A másik része meg hogy nyilván ilyenkor egy kis bűntudatot is ébreszthetsz, azt éreztetve hogy ők önzőek amiért nem mennek, de erről nem tehetsz.
Mindezt pár szóban: a kevesebb néha több.
válasza: válasza: válasza:5 ös köszu a válaszod, nem szoktam erről sokat beszélni. 2 okbol:
1. Amit irtam fentebb is
2. Sokan nem bírják ezeket a sztorikat
Amúgy nem az a bajuk hogy unják, hanem egyáltalan az hogy beszélek róla. Éppen ezert ritkán szoktam, és akkor is csak a lényeget. Ez egy vicces sztori volt legutóbb magamról ami pont belepasszolt a beszgetés kontextusába.... nem magáról a szakmáról szólt.
Amit a végén irtál ..hát az elehet. Ez nem jutott eszembe még..
7es 8as, nem értem az összefüghést komolyan.
"Ha tényleg örömből csinálnad bem posztolnád."
Mert? :D
A social media mióta az abhely ahoga azt,rakjuk ki amit nem örömből csinálunk hanem szenvedésből?
Nézd meg bármelyik ismerősöd profiljáty fogadjunk hogy olyan képek lesznek kint amin éppen örnek, boldogok és nem olyan amin éppen feszültek, idegesek. És akkor jössz és azt mondid hogy ha segitaeg öröméert csinálnám nem posztolnám. Miert? :D szerintem egyáltalán nem zárja ki a kettő egymást. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!