Ezt az élethelyzetet mennyire tartod hihetőnek?

"..[férfi]..vagyok, egyedülálló. Hosszú ideig alkoholproblémám volt, de 5 éve már csak alkalmanként iszom (ez évi 2-3 alkalmat jelent). Egy ideig utcán éltem, mert nem tudtam hova menni. Amikor találtam munkát, és volt lehetőségem munkásszállóra menni, akkor hagytam el a rendszeres alkoholfogyasztást.

Középiskolában végig jó tanuló voltam, az érettségim is jól sikerült, minden vágyam az volt, hogy egyetemre mehessek, de nem jött össze, mert nem lett volna rá anyagi keret. Érettségi után azt terveztem, hogy elvégzek egy szakmát, ami egyébként sikerült is, és levelezőn megpróbálom az egyetemet, és munka mellett el tudnám végezni, legalábbis lenne rá pénzem. Amikor már volt stabil munkahelyem, akkor felvételiztem jogra, de nem vettek fel. Több éven keresztül próbálkoztam, de a pontszámom minden alkalommal 1-2 pont híján nem érte el a minimumot. Egyszer csak feladtam az egészet. A családom nem bízott abban, hogy el tudom végezni, ők már az első alkalommal azt mondogatták, hogy mi nem az a réteg vagyunk, egyszerű embereket oda nem vesznek fel, főleg a jogra nem.

A munkámból származó pénzből, tudtam bérelni egy kis lakást. Akkoriban ismertem meg a feleségemet, aki ha nem lett volna sokkal hamarabb esek az alkohol áldozatául. Jó volt az, hogy volt valaki akiben megbízok, és tartotta bennem a lelket, rábeszélt, hogy próbáljam meg mégegyszer megírni a felvételit, már van gyakorlatom benne, készüljek rá amennyire csak tudok.

Végül megpróbáltam mégegyszer a felvételit, de mint korábban, akkor sem kikrült.

A sokszori csalódás után lettem alkoholista (nem akarom szépíteni, alkoholista lettem). Úhy éreztem, hogy csalódást okoztam a feleségemnek.

Az alkohol miatt elhagyott, amit visszagondolva meg is értek. Szintén az alkohol miatt el kellett jönnöm a cégtől, nem volt pénzem, nem tudtam fizetni az albérletet. A szüleimhez nem mertem visszamenni. Amennyi tartalék pénzem volt, az utcára kerülés után elittam, illetve abból vettem ételt.

Azóta sgintén egy albérletben élek, és dolgozok. (58 éves vagyok)."

Nem szószerint idéztem, de a lényege ez volt. Azért teszem fel a kérdést, mert olyan élethelyzetbe kerültem, hogy meg kell bíznom benne (ezt nem szeretném részletezni). Annyit mondott még, azt teljesen spontán, hogy soha nem voltak öngyilkossági gondolatai.

Nekem csak azért gyanús, mert semmi nyoma nincs korábbi alkoholizmusnak, nagyon szofisztikáltan beszél, és nagyon szépen fogalmaz. Egyetlen őőő... sincs a beszédében. Kb. 10 év alkoholizmusról van szó.