Ha vissza néztek az ált. iskolás kis szerelmetekre, így idősebb, felnőtt fejjel is szépnek/helyesnek találjátok az illetőt?

Igen🥰

13 évesen szerettem bele egy nálam 1 évvel fiatalabb lányba, 14 évesen is tetszett még, de már 15 évesen fogtam a fejem, amikor vissza néztem az osztályképeket, mondtam magamban, hogy hát ennek a kislánynak semmi melle nem volt. De persze így idősebbként látom meg még akkor 15 évesen is láttam, hogy tényleg szép leányzó volt, de egyszerűen felfogni nem tudom mi volt az, ami miatt felkeltette az érdeklődésemet annó! 😅 Vagyis tudom is meg nem is. 20/F

kölyökkorom óta egy adott férfi(/fiú)típus jön be, én megértem a tízéveskori szerelmeimet is a mai napig (a szomszéd kisfiú iránt érzett rajongást ugyanúgy, mint az egész szobámba kiplakátolt celebcrushaimat)

Igen. Jól nézett ki és bár nekem akkor jobban tetszett, mint most, alapvetően szerintem most sem néz ki rosszul. Más kérdés, hogy biztosan nem jönnék vele össze, mert olyasmit képvisel, amivel képtelen lennék együtt élni.

A legkevésbé sem! Nem is értem mi volt velem...

Kb 12 évesen beleszerelmesedtem egy 14 éves, a züllés határán lévő roma srácba. Szerintem csak az vonzzott, hogy "rosszfiú", mert szegénynek a foga is rohadt volt, koszos is volt és buta is.. Pont a napokban sétáltam a gyermekemmel, mikor újra láttam. Szerintem hajléktalan lett belőle. Durva, el is szégyelltem magam, nem értem, mi lehetett velem régen.

Volt ált sulis szerelmem, de nem volt egy adonisz, inkább a közös érdeklődési kör vonzott. Persze mikor kiderült, hogy ki tetszik szétcinkeltek minket. Legepicebb, mikor egyetemista voltam 19-20 évesen egyszer rámírt a semmiből, hogy nincs-e kedvem vele kocsikázni, meg kávézni. Kérdeztem, hogy mégis hogy jutottam az eszébe, hát mert nincs senkije, nekem meg anno tetszett, szóval úgy gondolta megpróbálja. Szegényt lelomboztam, hogy 10 éves koromhoz képest némiképp változott az ízlésem, kávézni szívesen kávézok barátilag, de aztán nem lett belőle semmi.