Így nevezhetem magamat metalosnak? Mi a határ?

Lehet, sokan megutálnak majd a kérdésem miatt, de jó lenne tudni a véleményeteket, mert én elvagyok veszve!

Olyan családba születtem, ahol mind a két szülőm metalos. (Koncerten is ismerték meg egymást.) Emiatt úgy nőttem fel, hogy az életem egybe fonódott ezzel a zenei műfajjal és életérzéssel. Teljesen természetes a számomra, hogy rádiós zenék helyett metal szól az autóban, hogy a szüleim haverjai szétvarrottak és piercingesek, apám raszta és sorolhatnám.

És mivel természetes ez nekem, nem tudom meghatározni magamat. Nem tudom, milyen az, amikor megtalálod ezt a műfajt és azt mondod: "Na igen, ez vagyok én, ez az otthonom". Mert beleszülettem.

Voltam koncerten és imádtam az embereket. A lazaságot, azt, amit képviselnek, a zenét, a ruhákat, a megjelenéseket, a humorukat. Maga az érzést.

Szeretek így öltözködni és a zenét is szeretem, néha viszont kipróbálok más irányzatokat is. Ettől már kilógok a sorból? Vagy túlgondoltam?

Honnan nevezhetem magam metalosnak? Mitől válik valaki azzá? Honnantól van a határ, hogy valaki "pózerkedik" vagy "vérbeli metalarc"?

Köszönöm a válaszokat!

17l