Szoktál egyedül sétálni a környékeden?

Volt, amikor igen. Ez átváltozott kerékpározásra, majd buszozásra. Ez utóbbi, ha úgy vesszük, nem céltalan, mert közben gondolkodom dolgokon, és megoldást keresek/találok rájuk.

Én szoktam menni. Bár akkor már inkább kinézek valami túra útvonalat célirányosan és kimegyek oda.

Igen, elég sűrűn.

Budapesten imadtam, mert senki nem tudta, ki vagyok, hova megyek. Videken is szokas setalni, de en iszonyu gyors tempoban szeretek suhanni, ehhez a varos adott jo hatteret. Videken elve turacipoben ketten megyunk. De az az erzes az a maganyos cirkalas, hogy spontan felpattantam, hogy jarok egyet, az hianyzik.

Igen. Egy csendes községben lakunk és nagyon sokszor sétálok. Most már a babámmal. Csak fogom, beteszem a babakocsiba, és van, hogy 3 óra séta után kerülünk haza.

Nem. Utálom a lakhelyemet, az egész várost és a környéket is, ahol élünk. Unalmas, csúnya, sehol semmi és senki, olyan mint valami kihalt szellemváros, max. cigányok szoktak ordibálni az utcán. Úgyhogy én itt soha nem szoktam sétálni (meg biciklizni stb., sem), másokat sem szoktam soha. Az egyetemem városában viszont szeretek mert, szép és hangulatos a város, mindenhol vannak emberek, út közben be tudsz ülni valahova vagy le tudsz ülni egy parkba stb., ott kellemes.

*másokat sem szoktam látni soha

Sajnos meghalt a kutyusom, azóta nem. De amíg élt, sokat sétáltunk a környéken. Egyedül meg nincs kedvem.

Ha olyan kedvem van, akkor igen. Amúgy nem sűrűn. Lehet jövő héten elmegyek, amikor lehül a levegő.