Volt már veletek olyan, hogy gyermekkori álom munkátok érettségi letéte után is az maradt, azonban mikor elkezdtétek rájöttetek mégsem fekszik?

Jelen! 8 éves korom óta orvos akartam lenni, volt olyan játékom is és én mindig doktornéniset játszottam. Először nem vettek fel egyetemre(én külföldön élek, itt komoly felvételi vizsga van) másodszorra sem, aztán harmadszorra sikerült. De nem bírtam annyit magolni, anyagilag sem, az érdeklődési köröm pedig nekem túl széles így nehéz volt csak arra koncentrálni amit tanulok, ráadásul a kollégiumban félholtra vert egy idegbeteg állat,ami nekem már az utolsó csepp volt, így másfél év után otthagytam. Utána depressziós lettem, öngyilkossági kísérletem is volt, gyomorfekélyem is lett a stressz miatt. Tudod én ebben a tudatban nőttem fel, hogy orvos leszek, mondhatni már az identitásom része volt. Egy ideig nagyon bántam hogy feladtam, de az utóbbi 5 évben már kibékültem a helyzettel, sőt örülök is. A korona ebben még jobban megerősített. Azóta már elvégeztem egy szakot, most egy másikat is tanulok. Egyébként érdekesség, hogy azelőtt bármilyen véres, műtéti dolgokat megnéztem, nagy véradó is voltam, sőt láttam is el nyakig véres embert (baleset volt) minden gond nélkül, mióta otthagytam egy kis csepp vértől rosszul vagyok.