Mi lehet az a legkorábbi időpont, amikorról még vannak az embereknek emlékei? Nektek mi a lagkorábbi emléketek?

Van egy emlékem róla, ahogy állok a rácsos kiságyban, a szüleimet nézem, akik öltöznek és azt kérdezem: - Mit csináltok, ott a?

De nem válaszolnak és ez rossz érzés.

Szerintem 1,5 éves lehettem kb.

Egy másik, amikor a műanyag kiskádban pancsolok az erkélyen és a felettem levő lakásból az erkélyről egy kisfiú vigyorogva vizet öntözget a kádamba, én meg nagyon-nagyon mérges vagyok, de nincs rá szavam. Akkor 2-2,5 éves lehettem.

Ugyanebből a koromból emlékszem, amikor apukám mosogatás közben eltörte a kedvenc Vuk-os kistányéromat és szívettépő szomorúságot éreztem és sírtam, mert akkor éltem át valaminek a végleges elvesztését.

Emlékszem még anyukám nagy hasára, ahogy kíváncsian tapogatom és hallgatózom a testvérem születése előtt. 3 éves korom körül.

Egy másik nagyon korai emlék, amikor az unokatesóm elvette a babakocsim, a nagymamám és anyukám nevetve nézték és én tehetetlen dühöt éreztem, amiért nem segítettek. Érdekes módon ez a pillanat fényképen is meg van örökítve, innen tudom, hogy max. 1,5 éves lehettem.

Úgy tűnik, a rossz emlékek maradnak meg jobban.:( A tehetetlenség az egyik legjellemzőbb, ami közös ezekben az emlékeimben.

Lehet még méhen belüli emléked is, de ez nagyon ritka.

Nagyjából 4 évesen az ember agya átszerveződik, és elfelejti majdnem minden emlékét. Csak az ilyen erősek maradnak meg, amiről fent volt szó.

Ezt nem hiszem el! Ebben a pillanatban odaállt elém a 7 éves gyerekem és közölte, hogy csak egy emléke van 2 éves korából, amikor a játszótéren voltak és beültek egy vonatba és apa fogta az ölében.

Szerintem nem játszótér volt az, hanem gyereknap és a kisvasút, ami körbement a sínen. Szerintem inkább 3 éves lehetett, de nagyot nem tévedett.

A fura inkább az, hogy fogalmam sincs, ezt most miért mesélte el. Nem szoktam vele megbeszélni, amiket gyakorikérdésen levelezek. Néha tényleg olyan érzésem van, hogy telepatikusan rám van kapcsolódva. (1-es és 3-as vagyok)

Mindenképp az egyik legkorábbi emlékem, mivel ez még a járókás korszakomból származik, és az az érdekes, hogy ennek ellenére kifejezetten tisztán emlékszem rá.

Egyik éjjel felébredtem a járókában, és elkezdtem Anya után kiabálni a másik szobába, ő pedig átjött hozzám és átvitt maga mellé. A továbbiakban pedig vele aludtam reggelig.

27/F