Más 20-on éves is van úgy, hogy teljesen elveszettnek érzi magát?

Oké, van az a kategória, aki beírja egy kérdéshez, hogy ennyi idősen milyen jól megy neki, ez a kérdés nem nekik szól.

Még otthon élek, költözésre nincs lehetőségem, hiába nem jövök ki annyira a családommal,ráadásul egy kicsi, őszintén szólva elég csúnya házon kell osztozni. Tanulok munka mellett, de egyelőre csak az érettségim van, ami sok mindenre nem elég, úgyhogy gyakorlatilag egy legalja helyen dolgozom, ahol a fizetés is kevés, szabadság is csak papíron van, de kritizálás meg elvárások azok vannak. Cserében jó a társaság, nem hányingerrel megyek dolgozni, mint a korábbi munkahelyemre, de ez kicsit sovány vigasz.

Igazából ha végzek a sulival, se tudom mennyivel lesznek jobbak a kilátások. Nem egyetemre járok, csak szakképzés, szóval nem valószínű, hogy többszázezres fizetéssel fogok kezdeni, de az albérletek viszont elég drágák.

Baráti társaságom nagyon megkopott középiskola után, kapcsolatom nincs, szóval úgy érzem, kb egyedül vagyok mindennel.

Igazából nem tudom mit akartam ezzel a kérdéssel, csak kíváncsi vagyok, vannak-e sorstársak, esetleg ha akartok, írhattok ti is a helyzetetekről.