Akik érzelmek nélkül élnek, hogy érzik magukat?

Én olyan 2 évig éltem apátiában, na ott se szomorúság, de öröm, se bűntudat nem volt. Volt rossz és jó oldala is.

Egyrészt hiányzott, hogy tudjak örülni a dolgoknak és legyenek céljaim, mert anélkül értelmetlen az élet. Olyan vagy, mint egy robot aki teszi a dolgát, de nem érti miért. Amikor esett az eső nem éreztem azt az enyhe szomorúságot amit úgy szeretek, vagy amikor télen bekuckóztam se éreztem semmi hálát vagy nyugalmat. Pont azon a nyáron jártam először külföldön is és olyan volt, mintha a sarki közértbe szaladtam volna le kenyérért.

A jó oldala viszont az volt, hogy nem tudott semmi bántani és kitudtam zárni a negatív érzéseket is. Nem fájtak a dolgok és lelkiismeretem se volt, szóval kicsit önzőbb lehettem a szokásosnál.