Mit csinálnál most,ha mai fejjel lennél 18 éves,és mit csináltál 18 évesen ilyenkor?

Nem iratkoznék be arra a szakra, ahova akkor tettem.

Helyette vagy kimaxoltam volna azt az évet,így nem 4-5 hónap jutott volna 2 emelt érettségire, hanem a duplája legalább, és sikerült is volna mindkettő. Ezzel mehettem volna az álomszakra kb.

Vagy egy másik, szintén közelálló szakra mentem volna 1 év után.

Mindegy is... Lehet az is ugyanilyen szar helyzetbe hozott volna.

Viszont azt tudom, hogy a tanulmányaim mellett egy dolgot tennék, hogy bátrabb,tökösebb lennék. Nem érdekelne semmi egy pillanatra sem, ami 18-20 évesen számított, hogy jaj mit gondolnak majd, jaj mi lesz ha.

Egy nagy .... Így se lett jó soha, semmi, senkinek, mellette még én is csak szarabbul érzem magam, akkor nem mindegy?

Miért kérdezed, Kérdező? Te mit változtatnál?

20 éves vagyok. 18 évesen nyáron nyaraltam, utaztam, nyelvet tanultam, jogsit csinaltam. És még csak a végzős év előtt álltam.

Semmit nem bánok, ami ebben az időszakban történt. Jó szakot választottam, bár azt két éve nyáron még nem tudtam.

Én 18 vagyok. Esti suli mellett dolgozok, letettem a B, A1 kategóriát, most csinálom a C kategóriát. Van autóm, motorom. Most fogom elkezdeni az A2-t .

Szerintem jól állok🤷‍♂️

Tanulnék rendesen, főleg nyelvet.

Alapból nem is gondolkodnék otthoni munkán, mert csak időpazarlás, egyből Ausztria.

És hagynám a szerencsétlen lelki beteg, sérült csajokat, és már akkor normálisabbakkal próbálnék kezdeni normális önbizalommal, nem dobálnám ki az éveket feleslegesen reménytelen esetekre.

18 évesen benne voltam egy szar kapcsolatban és otthagytam a sulit a bulik és egyéb dolgok miatt

Most kilépnék abból a kapcsolatból és buliznék, kalandoznék pasikkal ugyanúgy, fesztiváloznék, csak nem hagynám ott a sulit. Befejezném még azt az 1 évet.

28/N

Hű, ez nagyon izgi kérdés. Én öt évet jártam középiskolába, épp csak túl voltam az érettségin, és bontogattam a szabadság adta szárnyaimat, mivel ha mentem valahová, akkor már nem kellett elkérezkednem.

Ha most lennék tizennyolc, azzal tudattal, hogy van még vissza egy évem (szakmai), eljárnék diákmunkára rész munkaidőben, könyvtárba vagy valahova. (Annak idején nekünk csak mezőgazdasági munkalehetőségek voltak, amire az allergiám miatt nem mehettem), és beiratkoznek egy egy hónapos intenzív nyelviskolába. Anno művésztelepre is mentem azon a nyáron, természetesen nem hagynám ki. Csak akkoriban nm próbáltam kapcsolatokat építeni vagy bátran kérdezni, pedig művészeti egyetemi tanárok is voltak ott. Nagy segítség lett volna a MoMe felvételin, ami álmaim iskolája volt, de nem vettek fel, mert nem volt infóm arról, hogy mik az elvárások a második fordulóban. Nem volt még elérhető internet mindenkinek.

Ha viszont most mennék a főiskola utolsó évére, akkor szintén az idegen nyelve gyúrnék es jelentkeznék Erasmusra.

21 vagyok, évvesztes és 5 éves gimiben érettségiztem, tavaly kezdtem az egyetemet.

2 "dologtól" eltekintve nem bánok semmit sem, mert nagyon jó időszakom volt és szerencsére sok pozitív dolog is történt velem.

Az első, ami bánt, hogy nem hajtottam meg a németet (ez volt a 2. idegennyelvem), akkor több időm és lehetőségem is lett volna rá. Még van rá időm, de jobb lett volna egyetem előtt összeszedni a B2-es tudást.

A másik, hogy későn bontakozott ki a szociális életem, és már belátom, hogy hamarabb nyitnom kellett volna a többiek felé.

31 vagyok. Ahelyett, hogy tanulok mint állat, hogy felvegyenek orvosira, buliznék minden második hétvégén hülyére innám magam, csajoznék, majd jelentkeznék valami himi-humi büfé-ruhatár bölcsész szakra amit szintén végig buliznék, diploma után meg elvégeznék valami burkoló képzést és abban dolgoznék.

Így 31 évesen visszatekintve az életem másból sem állt csak lemondásból és tanulásból. Orvos vagyok, most nagyon jól keresek de sok munkával. A fiatalságomat lehúzhatom a klotyón, semmit nem ért. Magányos vagyok.