Más is érzi úgy hogy az élete csak telik, de nem halad eléggé a dolgokkal?

Igen, szokott nekem is lenni ilyen, bár hál' Istennek mostanában kevés alkalommal fordul elő, de régen nagyon sokszor.

Ellenben még most is haszontalannak érzem a munkám, maki megcsinálja banánért, pedig irodai. Utolsó senkinek érzem magam, pedig felsővezető egyik jobb keze vagyok, koordinálok nálam magasabb beosztásban lévőket, mert én fésülöm át a nyomorult anyagaikat vezetői döntés előtt. Mégis teljesen pótolható személy vagyok.

Mókuskeréknek érzem amit csinálok, csak a pénz miatt vagyok itt, amúgy ha ugyan ezt megkeresném abban a munkában, amit szívem szerint csinálnék, holnap már nem itt dolgoznék. Itt nem tudok kiteljesedni, alkotni.

Mégis, ettől függetlenül szerintem azoknak a legrosszabb, akik átlag alatti keresetből élnek, pedig ők is akarnak pl. világot látni. :( Sajnálom őket. Én még tudok költeni a hóbortjaimra, de ők...

Nekem is először a lakás árak miatt jött ez.

Azt éreztem eleinte, hogy egyre jobban keresek. 300-400-500 ezer.

Teszem félre a pénzt, egyre kevésbé kell spórolni. Szoba bérlésből eljutottam az önálló albérletig, közben spóroltam mellette. Aztán úgy elindult minden felfelé.

A lakás árak, hiába spóroltam egyre elérhetetlenebbek lettek, még a kisebb, rosszabbak is. Az autók árai, a céges autómat drágábban lehet megvenni most használtan, mint amennyiért a cég vette 3-4 éve.

Nem panaszkodom, nyilván utcára nem kerülök. De tök egyedül, se szülői háttér, se párom nincs, se semmilyen támogatás, így nagyjából azt látom, hogy elértem egy szintet és itt kifújt a dolog. Azon küzdök hogy a szint tartható legyen nagyjából.