Elméleti kérdés: ilyen esetben melyik a helyesebb?

Szerintem nincs olyan helyzet, hogy tényleg ne legyen semmi olyan ami az élni akarás felé vonszolja.

De ha én ilyen döntést hoznék, akkor nem akarnám, hogy bárki is tudjon róla vagy, hogy megakadályozzanak tehát 1.

Én elkülöníteném, hogy pontosan milyen helyzetből akar így menekülni. Ha "csak" depresszióról van szó (erős idézőjel a CSAK körül), szóval ha egy bármilyen típusú lelki betegségről beszélünk, akkor ott az előző válaszolóhoz hasonlóan mindig van lehetőség kilábalni belőle, és emiatt nem engedném el. De ha mondjuk rákos beteg, és tudjuk, hogy már nem fog meggyógyulni, cserébe azt az x hetet/hónapot fájdalmak közt, kórházban feküdve (vagy otthoni ápolásban, de magatehetetlenül) tölti, és csak várja, hogy teljen az idő, miközben szépen lassan épül le, fájdalmak között, akkor elengedném.

Szóval nem mindegy, hogy van-e elméleti esély a gyógyulásra, vagy nincs. Ha van, akkor morálisan nem helyes "elengedni", de ha nincs, akkor meg pont, hogy az a morálisan helyes, ha megkönnyítjük az útját. Szerintem.