Megéri pszichológushoz menni, ha annyi bajom van hogy még én is belekavarodnék?

Más is van/volt ilyen helyzetben...én úgy mentem el orvoshoz,hogy már majdnem öngyilkos akartam lenni (vagyis az akartam),azt sem tudtam elmondani normálisan mi a bajom, de tudtak segíteni.

Ha így ahogy leírtad a bajaid ezt elmondod már tud segíteni(de egyébként úgyis látszik rajtad,hogy szarul nézel ki) szóval persze hogy tud.

Dehogynem tudja kibogozni, az a munkája. Én is mindig random össze-vissza asszociálok mindenféle sérelmeimre, és van olyan, hogy nem tudok mindenről beszélni egy ülés alatt, amiről akartam, de aztán mindig mindenre sor kerül. Ezt a félelmedet is nyugodtan mondhatod neki amúgy, szerintem hallott már ilyet. Akár egy papírra felírhatsz 3-4 dolgot, amiről egy ülés alatt szót akarsz ejteni, de szerintem jobb, ha hagyod az érzéseidet organikusan jönni.

(Kevésbé fontos, de: ha tényleg ennyire össze vagy kavarodva, szerintem ne sima pszichológust keress, hanem klinikai szakpszichológust, terapeutát. Ő is lehet, hogy ajánl majd mellé pszichiátert is, ha gyógyszerre is szükséged lesz, de az persze nem biztos. Én is így vagyok most: hetente terápiás beszélgetés egy emberrel, havonta gyógyszeres kontroll egy másikkal)

Biztosan megéri elmenni. Ne úgy képzeld el, hogy úgy gondolkodik rólad a pszichológus, mint ahogy egy "átlag ember". Nem fog elítélni vagy megvetni a problémáid miatt, ez a munkája, naponta találkozik többé-kevésbé hasonló történetekkel. Neki az a dolga, hogy neked segítsen, nem az, hogy értékítéletet mondjon.

Amúgy szerintem olyan pszichológust keress, aki pszichoterapeuta is, ők valószínűleg valamivel jobban tudnak bánni az ilyen komplex helyzetekkel, mint például a tiéd. Ne félj neki beszélni a múltadról sem, főleg ha magad is belátod, hogy arra épültek rá további problémák. Nem lesz egy rövid folyamat, és lehet, hogy az első pszichológus, akit találsz nem is válik majd be, de ne add fel emiatt, és ne félj másik szakembert keresni, ha úgy adódik. Remélem, találsz majd valamiféle megoldást a problémáidra! :)

En ket eve jarok egy klinikai szakpszichologushoz. Rengeteg dolgot neki mondtam el eloszor, es mostanra eljutottunk odaig, hogy vallalom a ketsegeim elotte. Emiatt sokszor borzasztoan nehez. De nagyon sokat segit. Letehetem az evek ota cipelt terheket, legalabbis megosztom valakivel. Neha kimel, neha nem (ertem ez alatt a kerdeseket). De soha nem nevetett ki, nem kicsinyellte le a problemam (mikozben en azt tettem).

Es ugy bogoz ki dolgokat, hogy eszre sem veszed. Volt, amikor mondtam neki, hogy ugy erzem, ugyanazokat a koroket futjuk le. Erre o: az ujabb es ujabb koroknel mas-mas szempont jott elo, igy nem ugyanazokat futjuk.

En csak ajanlani tudom.