Vesztetted már el azt az embert akit a világon a legjobban szerettél úgy, hogy meghalt?

Részvétem.

Én a feleségemet vesztettem el 10 éve. Egy balesetben halt meg, 35 éves volt. 6 évig gyászoltam, aztán átfordult bennem valami. Nehéz megfogalmazni, de olyan mintha nem velem történt volna meg a múlt. Nézem pl az esküvői fotónkat, és nem érzem azt, hogy én vagyok mellette a képen. Annyira régen történt, hogy nem hiszem el, hogy megtörtént. Természetesen mindenre emlékszek, tudom, hogy én voltam az a " régi" ember, csak nem érzem valóságnak. Inkább álomnak tűnik, de a valóság teljesen más. Az emlékét örökké őrizni fogom, de a fizikai valója eltűnt, kitörlődött a világból. " Rég volt, talán igaz sem volt."

Nézd meg a Pillangó hatás ( The butterfly effect) című filmet, olyasmit érzek. Jobban nem tudom elmagyarázni. És természetesen semmi sem lesz már ugyanolyan, mint előtte. Az ember újra megtanul enni, aludni, működni, de már nem lesz olyan finom a kenyér, és olyan kellemes az álomból ébredés. Sajnos ez is az emberi lét része. Kitartás!

Szia, először is részvétem a veszteséged miatt!

Én édesapámat vesztettem el most már 7 éve, rákban halt meg. Nagyon sokáig volt beteg, ezért mondhatni tudtuk, hogy jön az elkerülhetetlen, de mégis lesokkolt, mikor itthagyott minket. Nagyon-nagyon szerettem őt, nekem az idő és egy pszichológus segített abban, hogy fel tudjam dolgozni a traumát. A mai napig nagyon sokat gondolok rá, de már megszoktam a hiányát, s azóta sok minden meg is változott az életemben. Persze ez, hogy eljussak idáig, évekbe telt.

Szóval szerintem az idő fog ezen segíteni nálad is. Egyre távolibbnak fog tűnni a szeretted halála, és egy idő után elfogadod, megszokod majd az új helyzetet. Persze ettől még fájni fog a hiánya. A mostani időszakhoz kitartást kívánok neked, és tényleg, ha úgy érzed, hogy szükséges, mindenképp javaslom szakember segítségét!

Nagyon sajnálom ami veled történt, legyen neki könnyű a föld!

Én lassan már egy hónapja vesztettem el a bátyámat, és semmi kiutat nem látok...Ha rá gondolok még a hideg is átjár, felfoghatatlan, hogy már nem láthatom többé. Minden reggel úgy ébredek, hogy “Még mindig nem keltem fel ebből a rémálomból!”-pedig jó lenne már.

Örököltem tőle két madárpókot, és nálam van az a kisszekrénye is, amin rengeteg sok emléke van rajta. Minden este gyújtok neki itt gyertyát, és elmesélem neki a napomat.

Minden kívánságom az övé lesz!

Hidd el, Ő is azt szeretné, hogy mosolyogva gondolj vissza rá. Persze sírj amikor sírnod kell, add ki magadból.

Légy erős, és törekedj a legjobbra, Ő fentről mindenben segíteni fog!

17/L