Jogosan vagyok kiakadva a szüleimre, amiért nem egy budapesti lakásban/házban élnek, ami az övéké, és akkor nem kellene albit fizetnem itt Pesten? Vagy ha milliomosok lennének, vennének nekem. Utálom hogy nem vagyok olyan szerencsés, mint más.

Na akkor figyelj. Én igazán csoves vidékről költöztem a fővárosba 18 évesen. Nulla segítséggel. Aztán lett munkám, munka mellett fosuli, jobb állás, több pénz, gyűjtogetes.

Aztán lakás, család, autó, minden amit szerettem volna. Segítség meg mindig nulla.

Aztán odáig jutottunk, hogy mire 30 lettem, a szüleimet is ide költöztettem közel hozzánk.

Soha de soha nem jutott eszembe, amiről te írsz. Pedig nem kis erőfeszítésembe telt mire olyan életet élhetunk, amilyenre mindig vágytam.

Szóval nem. Nem jogos a kiakadasod.

Nem jogos. Neked biztos jó lehet folyton várni másokra hogy helyetted csinálják meg a munkát.

Miért nekik kéne milliomosnak lenniük? Inkább azon gondolkozz, hogy te hogyan lehetnél az.

Én az Isten háta mögötti helyen lakok, nem kedvelem, de ez nem a szüleim hibája.

Akiknek minden megvan sokszor életképtelen, más megcsinálja, nem értékeli a dolgokat-embereket, őt kihasználják a pénz miatt. Senki élete se tökéletes. Ha gazdagok lennének a szüleid akkor más miatt nyafognál. Ugyanaz.

Te miért nem dolgozol? Akkor lehet nem otthon laknál és várnád a sültgalambot.

Vagy ha dolgozol akkor miért nem keresel milliókat? Hm?

Kiakadásod nem jogos. Viszont nagyon sajnálom a szüleidet, hogy olyan gyerekük van, mint te.

A szüleid vidéken érzik jól magukat, te meg Budapesten. A saját álmaidat valósítsd meg saját magad saját erőforrásból. Ne akard más farkával verni a csalánt!