Csak én nézek furcsán olyankor, ha egy jól ismert személytől annyit kapok, hogy "köszönöm"?

Mit vársz? "Ó jaj, köszönöm szépen hogy felköszöntöttél eme nemes napon, egyáltalán nem is számítottam rá hogy egy olyan jól ismert, értékes, és szeretett ember ilyen kitűnő cselekedetre ragadja magát hogy megemlékezik rólam és felköszönt, ez életem legszebb napja mostantól, amiért vetted a fáradtságot és felköszöntöttél!"?

Esetleg a nőnap miatt írtál valakire és azon hisztikéztél be, hogy nem az volt az instant válasz hogy gyere át és dugj meg?

Ha valaki felköszönt, azt mondom hogy köszönöm. Ha valakit felköszöntök és ő azt mondja hogy köszönöm, az pont az amire számítok. Nem várok semmi többre.

Ha meg vannak bizonyos elvárásaid és érdekből köszöntgetsz, nem szívből, akkor inkább ne is köszöntsd fel az ismerőseidet. Ez nem rólad szól. Ez az ő napjuk. Rólad az a nap szól, amikor neked van valami ünneped, és téged köszöntgetnek mások. Neked is az esik jól ha valaki szívből köszönt, nem pedig azért hogy cserébe körbenyalogasd és ódákat zengjél róla.

Nekem ez nem lenne fura, a nép márcsak ilyen.

Jópár ideje nem teperek pont ezért senki után sem, hogy felköszöntsem, segítsek neki, stb., mert kezdek rájönni, hogy ez csak "nekem" jó érzés, hogy segítek a másiknak, vagy teljesítem a konvencionális szokásokat, a másiknak természetes, mert "Nekem ez jár" gondolkodású, vagy épp annyira belefásult mindenbe, hogy neki ez így jó.

Nem, szerintem a kérdező a "köszi", "köszike" stb. (személyfüggően) szavakat várhatta.

De amúgy szerintem a "köszönöm" valahogy több mint egy sima "köszi", én akkor használom, amikor mélyebb hála van bennem, és ez akkor is, ha az illető például a Szerelmem, vagy egy jó barátom. Nincs ebben semmi, épp, hogy komolyabb hálát jelenthet. Vagy éppen semmit (sok más embernek).