Ha az ember alapjáraton nem monogám, akkor miért várják el az emberek a párjuktól, hogy hűségesek legyenek?

Hadonlóan vélem, mint előttem szólóak. Egyszerűen így vagyunk nevelve kollektíven, és sokan szüleinktől is. Nem látjuk a rendes példákat, amelyek két személyiség csodálatos találkozását mutatja be.

A megcsalásnak azt kéne jelentenie, hogy a másik lényéhez nem vagyunk hűek, nem azt, hogy másba szeretünk bele vagy mással szexelünk. Nekem volt egyszerre két párom, és mindkettőhöz 100%ig hűséges voltam. Szerettem, tiszteltem őket, mindent tudtak rólam s én is róluk. Szeretet alapú kapcsolatok voltak.

Hát én inkább ezt az időszakos monogámiát érzem egyre inkább reális elméletnek, vagyis: egyszerre csak egy partner, de az x évente “lecserélve”. Senki nevében nem akarok beszélni, mert biztosan van akiknél hatalmas a lámúr 30 év után is, de alapvetően nem tartom reálisnak, hogy egy valakivel az ember természetéből fakadóan elvan egy életen át. A poligámia is épp annyira természetellenes szerintem, hisz nemhiába esik rosszul szinte mindenkinek ösztönösen, ha mással látja a partnerét, a féltékenység is egy nagyon természetes és ősi érzés. Plusz egyszerre egy emberbe vagy szerelmes.

Azért alakította így az evolució, hogy a kapcsolat kezdetén, a nagy mámoros szerelemben foganjanak az utódok, aztán legyen jelen a férfi pár évig, vagyis a hosszas utódgondozásba segítsen a kezdeti szakaszban, aztán szerelmes

Lesz másba, annak is csinál és így tovább. A nőre is igaz ez persze. Manapság már inkább a kihültebb szakaszban születik meg az első gyerek is, x év után, a minta amit követünk pedig igen természetellenes, de a több partner tartása párhuzamosan is az, persze ebben is van kivétel. Szóval röviden: monogámia a természetes, de nem egy életen át, főleg hogy az ember sokkal hosszabb életű lett, mint az emberiség létrejöttének kezdetén.