Innen milyen irányba kéne haladnom? Azt érzem, hogy teljesen új életet kellene kezdenem, de nem látok világos utat.
Semmiképpen sem sajnáltatni szeretném magam, 23 éves vagyok és megtanultam, hogy az élet nem mindig fenékig tejfel. A fiatal korom szinte tökéletes volt, voltak barátaim, jól tanultam, elvégeztem a közgázt, megtanultam oroszul, németül és angolul, edzettem, világot láttam, dolgoztam. Bár korábban is történtek családi tragédiák (öngyilkosság, autóbaleset miatt halál) volt egy olyan életszeretetem, hogy le tudtam rendezni ezeket a dolgokat, mindig láttam a következő lépést.
Az utóbbi egy évben azonban teljesen kisiklott minden. Nem tudom, hogy a covid miatt vagy főként magam miatt, de nem találtam olyan állást, amit szerettem volna, a barátnőmmel szakítani kellett az utazási korlátozások miatt, októberben szakítottunk mert március óta nem tudtunk találkozni. (külföldi volt) Elmentem futárnak, az tetszett de januárra harmad annyit tudtam keresni mint októberben ezért ott hagytam. Beadtam 20 helyre a pályázatomat, sehonnan se szóltak vissza és az interjúk is online lennének, ami számomra teljesen idegen dolog. Összejöttem egy itt Budapesten tanuló külföldi lánnyal, de ő csak júniusig fog itt tanulni, utána haza megy. A legjobb barátom akivel egymás érzelmi támaszai voltunk, lelkileg tönkre ment, mert rákban meghalt a szülője. A sportot is elhanyagoltam mióta bezártak a termek, néha lemegyek futni, ha nem esik, de így sincs semmi közöm az egy évvel ezelőtti formámhoz, jószerivel meghíztam és még a szüleim is elválnak.
Szóval az a helyzet, hogy sok ez így. Nyílván még mindig hálás vagyok, hogy van fedél a fejem felett, van mit ennem és még itt van egy csodás lány, akivel jól érzem magam, de itt is pereg le a homokóra, júniusban vége lesz. Nem tudom mit csináljak, mert a pályázatokra nem kapok választ, azt a sportot, amit szeretek nem űzhetem. Itthon töltöm a napjaimat, utálom magam azért, amiért semmittevő vagyok, mert én szorgalmas voltam mindig is. A szüleim azt mondják, hogy menjek mesterre, most minimum 2 évig úgy is válság lesz, készüljek fel a felvételire, ami májusban lesz, meg csináljak meg még egy nyelvből c1-et, addig is használom az agyamat. tehát otthon nem nehezedik rám nyomás, hogy munkanélküli vagyok, de én rosszul érzem magam emiatt.
Megszakadt a kapcsolatom a régi barátaimmal, egyszerűen nem tudok mit mondani nekik, nem tudok vidámkodni, az lenni, aki régen. Sokáig hívtak még, de mostmár nem hívnak, és jobb is, mert most sem tudnék mit mondani. Tudom, hogy nekik sem megy minden a legnagyobb rendben, aki mesterre ment az szenved az online oktatástól, aki dolgozik az szenved a home officetól.
Mi a helyes megoldás egy ilyen helyzetben? Hogyan kerüljem el a depressziót?
még egyszer: a problémáim felsorolásával nem legitimálni szeretném a semmit tevésemet, hanem kézzel fogható tanácsokat szeretnék, hogy mibe fektessem az energiámat és az időmet. Nagyon köszönöm a válaszokat.
válasza:Tőlem is teljesen idegen volt az online felvételi, de túl kell lépni rajta, mert most így csinálják.
Sportolni azért még kell, nevezz be egy virtuális futóversenyre, hogy legyen motivációd futni, vagy jelentkezz online live edzésekre - nem az igazi, de bőven jobb, mint a semmi. (Vagy szerezz sportolói igazolványt amivel járhatsz terembe, de ezt le se írtam.)
A barátaidat hívd fel mindenesetre, pláne, ha ők is szenvednek. Ha vidámkodásra kíváncsiak, kapcsolják be a Dumaszínházat, együtt meg nyugodtan dühöngjetek, szidjátok a *** *** anyját mindennek, ami jön. Pláne a legjobb barátodat. Természetes, hogy tönkrement, ha meghalt a szülője, de remélhetőleg azért majd helyrejön (az élet megy tovább), és akkor emlékezni fog arra, hogy Te mellette voltál. A szüleid válásához meg mondjuk különösebb közöd nincs, mindannyian felnőtt emberek vagytok.
Esetleg ha tennivalóra vágysz, keress valami önkéntes lehetőséget, az mindig jó.
válasza:"nem találtam olyan állást, amit szerettem volna"
Gondolod, hogy mindenki ott dolgozik, amit szeretett volna? Mindenki ott dolgozik, ahová sikerült bejutni, hisz pénz kell az életben maradáshoz. Javaslom menj dolgozni ahová tudsz, aztán ha jön jobb lehetőség majd váltasz. De minden jobb a semminél.
"Elmentem futárnak, az tetszett de januárra harmad annyit tudtam keresni mint októberben ezért ott hagytam."
Gratulálok, hogy a kevés helyett a nullát választottad! Okos lépés volt. Megmutattad nekik, hogy téged bizony senki nem fog kihasználni, az már mellékes, hogy így vagy éhen halsz vagy te használsz ki másokat az életben maradásért (pl szülőket)
"az interjúk is online lennének, ami számomra teljesen idegen dolog"
Tényleg sajnálnom, hogy ezt nekem kell közölnöm, de az élet tele van megpróbáltatásokkal, sokszor kell kilépni a komfortzónánkból, mert csak így lehet előrébb jutni.
"a barátnőmmel szakítani kellett az utazási korlátozások miatt, októberben szakítottunk mert március óta nem tudtunk találkozni. (külföldi volt) " Ha egy évig nem látjátok egymást, akkor az azt jelenti, hogy már nem is szeretitek egymást??? Ha igaz szerelem lett volna, akkor kibírtátok volna. (Nem egy ismerősöm él távkapcsolatban és köszönik szépen működhet, ha nagyon akarjátok)
"Összejöttem egy itt Budapesten tanuló külföldi lánnyal, de ő csak júniusig fog itt tanulni, utána haza megy"
Megint csak... ha nem vagytok egymás seggében, akkor nem is szerethetitek egymást?? Akkor neked nem is elsősorban a párod fontos, hanem az, hogy valaki legyen melletted? (HA ez így van, akkor ez egy elég életképtelen képet fest le rólad, számomra)
"A legjobb barátom akivel egymás érzelmi támaszai voltunk, lelkileg tönkre ment, mert rákban meghalt a szülője"
Vagyis sosem volt még ekkora szüksége arra, hogy a támasza legyél!
" A sportot is elhanyagoltam mióta bezártak a termek, néha lemegyek futni, ha nem esik, de így sincs semmi közöm az egy évvel ezelőtti formámhoz, jószerivel meghíztam"
Hát csak a kifogásaid állnak közted és a régi alakod között! Menj le többször edzeni és nem csak a pocakod tűnik el, de a rossz hangulatod is javulni fog.
"Itthon töltöm a napjaimat, utálom magam azért, amiért semmittevő vagyok""otthon nem nehezedik rám nyomás, hogy munkanélküli vagyok, de én rosszul érzem magam emiatt."
Csak te tudsz változtatni az életeden. Vállalj munkát (bármilyet), sportolt (bármit, nem csak a kedvenc sportod létezik), vagy tanulj. Ez az élet! Kompromisszumok sora! Nem kaphatsz meg mindig azt amit szeretnél, de kaphatsz "valamit" Mert ha nem "éred be" a kompromisszumokkal, és ha úgy állsz hozzá, hogy vagy az kell, amit akarok, vagy semmi, akkor a semmit fogod kapni, és szomorúságra ítéled magad :(
válasza:Hát szerintem meg tanulj, amíg teheted. Látod, a szülők egyik pillanatról a másikra meghalhatnak. Akkor majd ráérsz elfogadni kényszerállásokat, ha nem lesz támogató háttered. Használd ki, hogy most még van lehetőséged kényelmesen tanulni. Ezt úgy értem, hogy később, munka és család mellett már nagyon nehéz tanulni.
Mást írnék, ha egy mamahoteles szerencsétlen lennél, aki mindenbe belevág, de semmit sem fejez be. Te már most is komoly végzettségekkel rendelkezel, tehát nem vagy egy naplopó.
Én azt mondanám, tanulj.
Vagy nagy valószínűséggel az a gond, hogy a gyakorlat hiányzik a szakmádhoz. Javasolnám, hogy próbálj meg gyakorlati helyet szerezni. Mondd meg, hogy ingyen szeretnél dolgozni, hogy gyakorlatot szerezz. Biztos sok helyen elhajtanak, mert teher is lehet egy tanuló, de hátha találsz egy olyan helyet, ahol mégis alkalmaznak így. Ha jól végzed a dolgodat, üresedés esetén nagy eséllyel bejuthatsz egy ilyen helyre, ha korábban ott voltál gyakorlaton, illetve ha mást nem, gyakorlatot szerzel, ami eddig hiányzott.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!