Ez tényleg így van? Tényleg igaz ez a szerelmi csalódásról? Nálatok hogy volt?

A sírás akármilyen hihetetlen is de már feldolgozási szakasz. Azaz az első lèpés ahhoz hogy tullépjen/talpraálljon az ember.

A valodi mérhetetlen fájdalom szerintem is az amikor már sírni sem tudsz, inkább "megsemmisülsz", sokként hat.

Volt már ilyenben részem.

Azt hittem elindulok a Dunanak is és pokerarcom volt.

Csak épp utközben (es itt jön az hogy szerintem van isten), találkoztam vakakivel..

Két esetben volt úgy, hogy megszólalni se bírtam, "megnyikkanni" se. Azt hittem ezek előtt, hogy mindent átéltem már, aztán kiderült, hogy mégsem, és addig nem tudtam, hogy mi az a fájdalom.

Szerelmi csalódás

Többen visszautasítottak már, több reménytelen "szerelem" is volt az én életemben. Amikor megmondták, hogy nem kellek nekik (volt aki finoman, volt aki durvábban közölte), én x hétig egyfolytában csak sírtam. Volt egy srác, aki reményt adott, elhitette velem, hogy szeret. Lefeküdtünk, és utána nem is keresett. Amikor én felhívtam, azt a választ kaptam, hogy: "Mit hittél? Majd összejövök veled?" Mondanom sem kell: összetörtem. Valahogy nem tudtam megszólalni se. Sírni se sírtam, ürességet éreztem.