Ha a magyarországi magyarok kimennek külföldre ők is lenézik az itthoniakat vagy ez csak vajdasági magyar szokás?

Először is bocsánat ha rossz kategóriába tettem föl.

Vajdasági magyar vagyok.

Itt rengetegen vannak, akik kimennek külföldre, mert kint sokkal többet lehet keresni.

De azt vettem észre, hogy akik kimennek azok egy idő után beképzeltebbek lesznek és elfelejtik honnan jöttek és elkezdik lenézni a többieket akik otthon maradtak.

Nem tudom, hogy ez a hirtelen jött nagy mennyiségű pénz miatt van-e vagy sem, de ez nem is lényeges szerintem.

Ez annyira jellemző, hogy még a saját rokonaikat is lenézik. Amolyan "én vagyok az előrébb jutott, de te a buta paraszt"- típusú mentalitás, kb így állnak hozzá az egészhez.

Pl a távoli rokonságomban rokonságomban is voltak olyanok, akik kb nyolc általánossal kimentek Ausztráliába és miután meggazdagodtak (hozzánk képest) utána olyan hangnemben beszéltek mint ahogyan a tanárbácsi beszél kis elsős nebulókkal, kioktató hangnemben, éreztették velünk, hogy ők sokkal okosabbak, míg mi buta elmaradott senkik vagyunk (holott a családomban a többségnek van diplomája is).

A másik eset, amikor egy vajdasági magyar kiment Angliába pár hónapra. Előtte semmi baj nem volt vele, átlagos vajdasági magyarként viselkedett. De néhány hónap után amikor visszajött, akkor olyan nagy önbizalommal jött ki, hogy Berki Krisztián is megirigyelhette volna őt. Pl a szerbiai étteremben bent hajigálta mindenfelé a szemetet és bent rágyújtott és cigicsikket csak úgy odadobta a földre stb. mintha ő szimplán mindent megtehetne.

Pl a rokkant parkolóhelyeken ritkán láttam mozgássérült autókat. Viszont rendszeresen látok német rendszámtáblájú autókat odaparkolni.

Jellemző, hogy a kiköltözött vajdasági magyarok olyan szinten lenézik az otthon maradottakat, hogy még csak nem hajlandóak egy petákkal sem segíteni őket.

Olyan esetről is tudok, hogy egy vajdasági magyar pár kiköltözött Ausztráliába és olyan sok pénzük volt, hogy több ezer dollárokat költöttek fogműtétekre, hogy úgy nézzenek ki mint a sztárok a tévében. De a saját testvéreik viszont egy szegény kisfaluban laktak itthon és alig volt pénzük. Annyira szegények voltak, hogy összegyűlt valamennyi hátralékuk és még az áramot is kikapcsolták a házukban. A kint élő rokonaikat nem különösebben izgatta.

Alapvetően ránk vajdasági magyarokra egyáltalán nem jellemző, hogy rossz családi viszonyok lennének vagy, hogy valakik megszakítanák egymással a kapcsolatot (sokkal ritkábban mint a magyarországi magyarok körében). De ezzel szemben mégis egy csomó embert ismerek, akik miután kiköltöztek megszakítottak minden kontaktot az itthon maradottakkal.

Az egyik vajdasági magyar haverom, amikor ki akart menni külföldön szerencsét próbálni, akkor nem segített neki egy magyar se kint. Viszont az egyik júgó haverja készségesen támogatta őt. Furcsán hangzik, de egy júgóra jobban lehet kint számítani, mint egy másik vajdasági magyarra.

Ez, hogy a külföldre költözöttek "megbolondulnak" és lenézik a többieket ez csak vajdasági magyar szokás vagy a magyarországiak körében is elterjedt?