Csak szerintem jó dolog otthon ülni és nem csinálni semmit?

Már másfél éve nincs munkám, és nem is szeretnék dolgozni olyan jó , hogy feküdhetek meg senki sem piszkál ja és gépezek jó sokat újra a GTA4-el. Szüleim már letettek rólam, de nem tesznek ki, nem tudom miért én magamat már rég kipakoltam volna.

Valahogy a semmittevés függője lettem. Már nem is pályázok állásra, engem úgysem alkalmaznak sehol saját vállalkozási ötletem sincs, MLM cuccal meg nem bontom le magamról a anno suliban kialakított pozitív megítélést.

Visszagondolva nagyon beleéltem magam abba, hkgy dolgozni fogok, alig vártam, de nem jött össze, olyan kapitalista voltam, hogy posztkomcsinak gondoltam a szociális hálót, a egészségügyet, mára pedig én lettem egy komcsi. Belegondolva múltban ilyet megéltem volna, hogy az állam beleavatkozik a vírus miatt a nyitvatartásba, a vendéglátók bezárásába én biztos elhagytam volna az országot, most pedig csak nézek ki a fejemből. Sokszor gondolok erre mi az oka, talán a évek alatti neveltetés, a tipikus elkényesztetés, minden meg lett oldva helyettem, éreztem, hogy én is megtudok oldani bizonyos szitukat, de jöttek a szülők és mondták hogyan kell. Nem nagyon vezettem rá magam semmire.

Ez utóbbi jelentősen befolyásolhatja azt, hogy egy lusta xar lettem? Ehhez pluszban kell még egy személyiség mentes éntudat is, vagy az csak adalék és nem.a fő kiváltó ok? Esetleg fordítva?