Szerintetek felvegyem vele a kapcsolatot? A sors akarta így?

Utaztam ma a 4-es metrón, felszállt egy 20 körüli csajszi, láttam hogy nincs túl jól, bár ugye az arcát nem láttam teljesen de az feltűnt hogy el van sápadva kicsit.

Egy helyen szálltunk le, ő volt előrébb, majd a mozgólépcsőn felérve láttam hogy bizonytalanul megy kissé, gondoltam úriember leszek és odamegyek hozzá, megkérdezem mi a gond.

Odaléptem hozzá, köszöntem neki és mondtam hogy úgy tűnik nem vagy a legjobban, ne segítsek-e. És legnagyobb meglepetésemre nem hajtott el a fenébe, mondta hogy jól látom, nem érzi magát a legjobban, szédül, fáj a feje és a hasa is.

Volt nálam egy bontatlan víz, odaadtam neki hogy hidratáljon, elfogadta. Azt mondta hogy dolgozni indult de már otthon se érezte jól magát. Kérdeztem merre lakik, hazakísérjem-e, erre azt válaszolta hogy messze, ugyhogy ne fáradjak. Felajánlottam viszont hogy én 5 percre lakom innen, szóval ha nagyon nem érzi jól magát feljöhet nyugodtan, tudok neki adni gyógyszert a fejére, hasára, vagy amit szeretne.

És miután kicsit hezitált, mondta hogy rendben, ha nem tart fel élne a lehetőséggel. Felmentünk a lakásomba, mondtam bármire szüksége van szóljon, leültettem kicsit, beszélgettünk, rendbe tette magát és miután jobban volt elment, de előtte megköszönte a segítségem és megadta a telefonszámát. Más elérhetőség csak a keresztnevét árulta el.

Nagyon szép, csinos lány volt, jó alakja volt, nekem nagyon tetszett. Fontolgatom, hogy lehet föl kéne hívnom a napokban telefonon, mert bár randit leszervezni igen nehéz mostanában, de én szívesen folytatnám vele, ha ad rá lehetőséget.