A diplomás nők miért nem jönnek össze szakmunkás férfiakkal?

Minimális energiaráfordítással maximum akkor szerezhető meg a diploma, ha valaki tényleg nagyon okos. Nekem is van diplomám, és elmondanám, hogy a szaktársaim nagy része és én is annak köszönhetjük a sikert, hogy iszonyatosan kitartóak és szorgalmasak voltunk végig a ~4 év alatt. Nem adtuk fel az első, második, harmadik kudarcnál. Volt, aki még a sokadiknál sem. Tehát egyáltalán nem kell degradálni a diplomát, mert nem mindenki szerzi meg könnyen.

A kérdésre válaszolva: azért, mert teljesen más az életünk. Nekik természetes, hogy 19-20 évesen már dolgoznak, eltartják magukat, míg egy egyetemista később jut el erre a pontra. Ebből a szempontból nekem pl. kisebbségi komplexusom van azon volt évfolyamtársaimmal szemben, akik már 3-4 éve saját házzal, autóval és családdal rendelkeznek. Egy másik területen (összehangolt lexikális tudás, folyamatok átlátása, rendszerben gondolkodás) viszont feltehetőleg én vagyok az erősebb. Mondhatnánk, hogy ezek a kompetenciák kiegészítik egymást, ám gyakran inkább ahhoz vezetnek, hogy a két fél nem érti meg egymást.

Elsőéves egyetemista koromban olyan sráccal voltam együtt (és igazán szerelmes voltam belé), aki szakmunkást végzett, és nem is akart diplomát. Lexikális tudásban egyébként elég erős volt, sok minden érdekelte, de sokszor a tudás gyakorlati alkalmazása hiányzott. Az akkori legjobb barátnőm abban az évben diplomázott, 24 évesen, mert egy technikusi képzés után jelentkezett eleve az egyetemre. Egy számítógépes játék miatt vesztek össze exemmel, és exem nekem jött panaszkodni, hogy a barátnőm mekkora egy bunkó, és valahogy szóbahozta, hogy azért lehet ilyen nagy szája, mert életében nem dolgozott, csak megtanult valamit, ami másnak alapból megy... Szóval itt ki is derült a véleménye az egyetemről.

Aki utálja az egyetemet, egyetemistákat, diplomásokat és minden ehhez kapcsolódót - ahogy itt több válaszadó megnyilvánult - azzal nehéz egy hullámhosszra kerülni annak, aki ebben benne van.

Képzeljétek csak el, mondjuk villanyszerelőként mennyire szívesen jönnétek össze olyan lánnyal, aki 0-24 azt fejtegeti, hogy milyen nagyképűek a villanyszerelők, attól hogy van papírja, még biztos nem tud semmit blablabla. Ki ne unná meg?

A diplomának kb. 90-es évek elejéig volt olyan "értéke", hogy egyben szűrőt is jelentett. Akkor a mostani létszám ötöde tanulhatott tovább, olyan kevés férőhely volt, ebből kifolyólag a bejutási pontok a csillagos égben voltak, hogy ahhoz minimum 4,5-ös érettségi kellett. Persze nem az érettségi adta a pontokat, hanem megvolt ennek a számítási módja, csak aki azt tudta produkálni, az már azért a krémje volt. (tudom, mert 1989-ben felvételiztem, 1993-ban diplomáztam).

Most ahogy figyelem, ez úgy ketté szakadt: Vannak a nagyon erős szakok (de még ott sem kell vért p...sálni a bejutásért, meg lehet támogatni fizetőssel). És vannak a büfé szakok, amivel el lehet menni hambit sütni.

Ezért senkinek nem kellene eszet játszani.

(Amúgy megsúgom, én pénzügyi és számviteli főiskolai diplomával elektrotechnikushoz mentem feleségül, és köszönjük, megvagyunk. Nem mellesleg ő akkor, abban a rendszerben ezért a végzettségért letett annyit/többet, mint mondjuk most egy mérnök, aki 280 ponttal bejut a győri "egyetemre".

Szakmunkas vagyok es diplomas felesegem van.

Diplomasok kozt is van kulonbseg. Van akinnek orvosi, jogi diplomaja van es van akinek meg olyan amivel allast sem talal. Felesegemnek olyan diplomaja van amivel nem tud elhelyezkedni mert mindenhol 20 ev tapasztalatot es mesterkepzest kernek, a fizetes meg ahhoz kepest eleg sovany. Amit most dolgozik ahhoz nem kell diploma es kevesebbet is keres mint en.

Orvosok, ugyvedek nem alacsonyodnak le a szakmunkasokhoz.

Gondolom a legtobben egyetemen ismerik meg a parjukat.

Nekem nincs diplomám, azonban volt diplomás barátnőm, akivel volt nagyok sok közös témánk.

Teszem hozzá randiztam korábban diplomás nővel, akinek a béka segge alatt volt az értelmi szintje, de két méterrel járt a kerítés felett, mert ő diplomás...