23 éves lányok hol tartottok az életbe ?

20 vagyok, nemrég lettem ennyi.

A szüleim külföldön élnek, én meg az itthoni házukban, egyelőre szakmát tanulok, hamarosan végzek, készülök a nyelvvizsgára, készülök egyetemre menni, sajnos munkám egyelőre nincs, mert a vírus nagyon betett ennek, ezelőtt volt munkám, de megszűnt, azóta szenvedek.:/

Gyerekem nincs, de van már olyan barátnőm aki egyidős velem, és neki van, szerintem nekem még ez nagyon korai lenne, sőt nem is akarok egyáltalán.

Spórolt pénzről álmodozom csak munkanélküliként, hiába keresgélek nincs semmi állás, amint kimondom, hogy estin tanulok nagyon messze már nem akarnak alkalmazni. Szóval pénzügyileg elég rosszul állok...

Párkapcsolatom van, de nem olyan rég, jól megvagyunk, csodálatos vele a legtöbb dolog.

10: Nem mi tehetünk arról, hogy a szüleink családot terveztek és nem csak idebaxtak. Szerintem az lenne a természetes, nem pedig az, hogy a szülők meresztik a pitsájukat a 2 szintes házban és nézik büszkén, ahogy a kölkük nyögi az albérletet. Én nem kifejezetten szeretnék gyereket, de ha lenne, biztos nem sipákolnék huszonévesen, hogy valaki csináljon fel, hogy legyen gyerekem, hanem előbb gondolkodnék és ha belefér a koromba, utána vállalnék gyereket. Sokan nem így teszik, ez nem az én hibám és nem is a tiéd. A vőlegényem anyja is egy ilyen felelőtlen szaj-... hadd ne mondjam ki. Nem is szeretem, pont azért, mert azután is szart a gyerekére, miután lett volna lehetősége adni neki egy lakást, ami a harmadik ingatlan volt, ami rá maradt. Szóval ennyit erről. Ha már előhúztam ezt a történetet, jó példa arra is, hogy én is egy olyan férfival vagyok, akinek se kocsija, se lakása, mégis többet nyújt mint akármelyik primitív szexközpontú, felelősséget hárító korcs, akivel valaha találkoztam előtte.

De egyébként még 2 év és saját fizetésből is tudok venni hitelre egy újabb lakást, csak hogy elismerjük azt is, amit én tettem le az asztalra. Hátha valakit motivál rinya helyett.

Koliban lakom egy vidéki egyetemvárosban, egyébként pedig a szüleimmel.

Nem dolgozom, kicsit több, mint másfél év van még hátra az orvosiból.

Nincs gyerekem.

Spórolt pénzem sincs, annyit kapok a szüleimtől, amennyire épp aktuálisan szükségem van.

Néhány hete lett barátom.

Mivel csak a kolira, kajára és egy-két apróságra költök (tisztálkodószerek, jegyzetek, stb), ezért havi 40-50 ezerből kijövök.

15: mitől életképtelen valaki számodra?

Mert én is kaptam lakást a szüleimtől, még jogsit is, sőt, az első egyetemi képzésem alatt szinte végig el is tartottak.

Azóta van még egy lakásom, van 3 nyelvvizsgám, még egy diplomám, házias vagyok, talpraesett, jól bánok a pénzzel és segítem a szüleimet. És ha lesz, a gyerekem meg fogja kapni a második ingatlanom, amint végzettséget szerez, mert nálunk a családban ez a normális.

Szóval, szerinted mi kellene ahhoz, hogy életképes legyek? Szerintem minden megvan ahhoz, hogy annak nevezzem magam. Kivéve az, hogy nem szenvedtem végig a 20-as éveimet. És ahogy írták is, a világ szégyene az olyan szülő, aki adhatna, de nem ad és nem azért, mert nincs neki, hanem mert ilyen g...ci a felfogása.

Én 23 vagyok, de bár ne lennék még, mert nem érzem úgy, hogy ott tartanék, ahol szeretnék.

De lássuk csak.

Budapesten, Budán élek.

Tanulok és dolgozol mellette kicsit.

Gyereket nem is tervezek soha.

Van kapcsolatom, a párommal élünk együtt, de nem vagyunk (még) házasok.

Megspórolt pénz most annyira nincs, mármint van, de az hamarosan elmegy lakásra, mert ideje váltani az albérletről.