Huszonévesek, ti nem pánikoltok emiatt?

Így van eltervezve ez az egész élet,már a milliomosok mindent ki találtak nekünk ki embereknek, lehet hogy hülyeség de ki van találva minden,pl egy lakást vagy házat egy csomó idő még rendesen meg tudsz venni,több helyen el vannak szállva az árakkal és a fizetésed pedig hónapról-hónapra elég csak ha diplomás vagy akkor is nevetségesen keveset fizetnek sok helyen.

Valljuk be őszintén mire meg lesznek az alapvető dolgaid addigra már nem tudod őket élvezni mert rá ment a fél életed arra hogy vegyél magadnak hitelre egy saját lakást-házat.

Én már nem aggódom ilyen dolgokon 22 évesen de régebben voltak kétségeim,megtanultam és látom az édesapámon hogy ő meg szenvedett azért hogy fel tudjon építeni egy házat amiben el lehet férni rendesen ha esetleg lenne barátnőm simán el férnénk és akár gyerekek is jöhetnének igaz nem akarok mert ezek a dolgok csak társadalmi nyomára alakulnak ki leginkább, szóval édesapám megszenvedett én ha nem muszáj nem fogok mert értelmetlennek látom azt hogy több évig azért gürizzek hogy legyen egy kecó ahova aludni jár leginkább csak az ember,jó lesz ez nekem, hálás vagyok hogy édesapám megszenvedett érte legalább nekem már nem kell, régen én is aggódtam hogy jaj mi lesz?

De minek aggódni ezeken, attól nem lesz jobb semmi sem.

Jöhet a lepontozás.

A megfelelési kényszer tönkretehet.

Főleg így hogy ilyen céljaid vannak,amik a legjobb és leg tiszteletre méltóbb célok a világon hozzá teszem.

De mellé se barátod a közös célokhoz se egzisztenciád.

Pár éve én is ugyanígy voltam, viszont ma már inkább minél későbbre szeretném halasztani a gyerekvállalást. Egy gyerek rengeteg pénzkiadással és fejfájással jár, pár évig még meg akarom magam kímélni ettől.

22l