Másnak is rosszul esik, ha szembesítenek azzal, hogy valami illetlen/bunkó dolgot mondtatok, csináltatok?

Én jártam már így, és nagyon kellemetlenül érintett, hogy ilyenkor miért nem számolok el 10-ig. Bár én sokszor mondok hülyeséget, vagy olyan kritikát, ami xy helyen, pillanatban nem illik. De más is csinál ilyeneket napi szinten, mégsem lesz belőle tragédia.

Én nehezen jövök ki másokkal, és amikor veszekedni kell valami miatt, akkor mindig azzal jönnek, hogy mit képzelek, szégyelljem magam, meg a hangnem nem mindegy. De nem lehet mindent mindenkinek eltűrni, akkor igenis bunkó vagyok, mert néha elpattan a cérna.

Barátnőm keresztény, nem tudja elképzelni én miért veszekszem, mert vele sosem veszekedtem, de hogy ő eddig mindent meg tudott oldani anélkül, hogy felemelte volna a hangját... de ő meg a másik véglet, minden kérdése előtt elnézést kér, hogy zavarni mer... de tény és való, hogy így ellenségeket nem lehet szerezni.

Én bunkó vagyok, ha valaki már irreálisan bunkó velem és kihasznál. De van, amikor csak véleményt mondok valamiről és "erre senki se kíváncsi" "ezt így nem illik"... mintha folyton minden szavamra oda kéne figyelnem, hogy mikor nem bántok meg másokat.

Utálom, hogy nem tudom elhinni, hogy normális vagyok, mindig megy a feszengés egymás előtt, meg az attól való aggódás, hogy meg leszek dorgálva, vagy le leszek szidva valami miatt.

Én csak szeretnék egy elfogadó közegben mozogni/dolgozni, de úgy érzem semmit se tehetek, hogy jobb benyomással legyenek rólam. :(