Mit gondtoltok az olyan emberekről, akik 30 felett vannak (sőt akár 40 felett is), és otthon élnek, nem dolgoznak, nem csinálnak házimunkát, nincs kapcsolatuk, az anyjuk tartja el őket, főz, mos, takarít rájuk, vásárol nekik?

Életképtelenek. De erről a szülő tehet és ez őt minősíti.

Az életképtelen óriáscsecsemő meg majd felnő, ha a szülője meghal, vagy utána hal.

Szerintem ne,mert úgy lettek nevelve.

Nekem keresztapám is ilyen, de őt zavarja szerintem. Emiatt sajnos alkoholista.

Milyen érdekes, hogy ebben a kategóriában a szülő tehet róla, míg a családi kapcsolatok kategóriában a szülő sosem tehet semmiről.

Én amúgy nem ismerek ilyen embert, ez gyakori?

#6

Ha a ember nem tud egy normális, hétköznapi életet élni felnőtt korban, arról a szülő is tehet, mert nem tanította meg neki, hogy hogyan álljon meg a saját lábán a gyereke. A szülőn nagyon, de nagyon sok minden múlik.

Olyan olyan embert ismerek, két lányt is, akik ugyanúgy rühellnek dolgozni normálisan, mint az anyjuk, alkalmi munkákat vállalnak, ráadásul feketén, tanulni egyik se tanult, és az egyik most terhes.

A gyerek csupán úgy viselkedik, amilyen mintát látott otthon. Ha okos, és látta a szülői rossz mintát, akkor az ellenkezőjét fogja csinálni. Ha buta, akkor ugyanolyan szerencsétlen életet fog élni, mint a szülei.

Ezért nagyon fontos, hogy a szülő jó mintát, jó nevelést adjon a gyerekének.

Erről a szülő IS meg a felnőtt "gyerek" is tehet.

Egyrészt a szülő mert eltartja és nem életre nevelte. Másrészt viszont akárhogy nézem, ilyen korban az embernek már illene valamit felmutatni, nem nyers anyagiakban értve, hanem önálló élet, önálló gondolkodás szintjén.