Lányok,nektek mi számít most Magyarországon csóró kategóriának egy 36éves férfinél? Anyagiakra,megélhetésre gondolok.

Ez sok mindentől függ. Én azt mondom, hogyha van saját lakása, akkor még a 150 nettó kereset is oké.

Ha nincs, akkor viszont nettó 250 alatt nem választanám párnak. És itt mindjárt le fognak támadni engem azok, akik szerint pénzéhes liba vagyok... de én gyereket akarok hosszútávon, és 36 évesen gondolom lassan te is. Lehet vitatkozni mennyi pénzt emészt fel a gyerek, de nem érdemes, én azt mondom, hogy 250 felett legyél ha hosszútávú céljainkat nézzük. Alatta nem mondom, hogy "csóró"... de megkérdőjelezhető, hogy a szakmája mennyire értékelhető ennyi pénzért, és nekem fontos az ambíció munka téren nem csak magam, de a partnerem felé is.

Első, és te mit tudsz cserébe letenni az asztalra azon kívül, hogy köré nőttél egy puncinak? Mert a mai nők többsége nagyjából semmit.

30 F saját lakás nélkül nettó 750 ezer fizuval.

3as aki olyan korokbe dolgozik h netto 750k huft megkeresel és nem osztrákba vagy segédmunkás ahol tényleg nem látsz nőt, mégis hogy jott az a gondolat hogy egy nő ne kereshetne annyit mint te, vagy ne tudna valamit le tenni az asztalra?

Nem értelek..

Vagy talán tényleg kulfoldon vagy fizikai melós?

Ha a nő egy 0, akkor senkinek nem fog kelleni.

Ha meg mégis mert a ferfiaknak a punci ennyit ér, akkor meg vessetek magatokra hogy így felemnt az árunk.

Szül a nő ha akar és ha van aki tamogatja ebben. Ez kozos megegyezes alapú, nincs ebben semmi rossz.

Te ezt nézed ki, mas meg azt ha a nő karrierista és nem akar családot.

De had legyen mindenki olyan amilyen, és majd talál magához illőt, aki elfogadja. Vagy nem.

Utóbbival sincs semmi gond :)

9-es: lehet ritka, nem tudom. Mostanában nem érdeklődök más szakmák fizetése után. A párom orvosként kevesebbet keres mint én, úgyhogy egyetlen reményem a családalapításra az, hogy van saját lakásunk.

De adott esetben egy lakás nélküli nettó 750-t kereső párnak is azt mondanám, hogy gyűjtünk még. Én gyerekkoromban elég szegényesen éltem, soha nem voltak új dolgaim, a ruháim turkáltak voltak, azaz nem divatosak, hanem ami épp akkor az árukészletbe volt a méretemben.

A biciklim is fiús volt, mert a bátyáimtól örököltem, akik pedig a szomszéd eladó bicaját vették meg, tehát szintén másodkézből használd dologról van szó. Azért vagyok ennyire anyagias ami gyereket illet, mert nem akarom, hogy úgy nőjjön fel, mint én. No, nem ítélem el a másodkezű dolgokat (elvégre környezettudatosabb), mert én még a mai napig járok turikba és tök jó dolgaim vannak onnan... ugyanakkor nem akarom, hogy ha mondjuk egy farmer kelljen neki, akkor azt kelljen mondjam, hogy nézzünk szét a város összes turkálójába, és ha nem találunk, akkor 2 hét múlva megnézzük újra az árucsere napján.